Tündér tavi az álmom,

Olthatatlan a szerelmem,

Mindig csak rád vágyom,

Imád teljes méretével szívem.

......................................................

Drága vagy szívemnek,

Itt laksz benne mélyen.

Ugye érzed, amit érzek?

Szeretlek, s nem csak télen.

Féltelek mindentől, óvlak,

Oltalmazlak, s védelek!

Nélküled az életem üres ablak,

Tőled én soha el nem megyek.

Ontom egyre csak szeretetem feléd,

Szüntelen utánad vágyakozom,

Vágyom, de halok, ha kérnéd.

Akkor is szeretlek, ha ez csak egy álom.

GYenge szerelmes szívem felajánlom!

....................................................................

Miként a tüzes napkorong felkel,

A szerelem fénye ekképp terül el.

Rád gondolok minden percben,

Te magad vagy csak a szívemben.

Idegen, s hazai szavak el nem tudják azt mondani,

Nagyon, hogy nagyon tudlak szeretni!

..............................................................

Vágyaim embere,

Idegek, s érzések mestere,

Kedvességek lénye,

Tőled várok minden tiszteletet,

Oltalmat s vele nagy szerelmet,

Rózsaillatú szerelmes éveket.

..........................................................

Boldog az a perc,

Amit veled töltök el,

Lehetnénk hát többet együtt,

Igen, csak mi ketten.

........................................

Vágyom minden porcikádra,

Izgató csókot nyomnék bokádra,

Királynőm vagy, ki uralkodhat felettem,

Trónusodról vezérelheted szívem.

Óriási lánggal ég bennem a szerelem,

Remegőn, lágyan suttogja a szívem,

Igen, csak TE, csak téged szeretlek.

A következő évek, együtt boldogok legyenek!

.

Vágyom szerelmedre,

Igazából mindenedre.

Csalódás szívünk soha ne érje,

Zengjen lágyan szerelem zenéje,

Azt, csókot csókra kérje.

.

Virágsziromként hullok elé lábadnak,

Igyekszem hangot adni a vágyaknak.

Cirógatnám bársony bőröd éjjel, s nappal,

Zöld réten, s városban mely terített aszfalttal,

Addig is, az érdekemben beszélj, kérlek magaddal.

........................................................................................

Lágy szellő szerelem szavát messze viszi,

Igyekszem téged sokkal jobban szeretni,

Lehet, hogy meghallod szívem kérlelő hangját,

Lehet, hogy érzed is hangos dobbanását,

Amint üti érted, csak érted ritmusát.

....................................................................

Barangolt szívem a nagyvilágban,

Osztódott ezer számban,

Gyűjtötte csókokat jártában.

Látod? Szívedre, végre rátaláltam!

Árván, s egyedül nem maradtam,

Ráleltem lényedre, s öblös szívembe zártam.

Ketten vagyunk már csak a világban.

Annyira boldog vagyok, hogy szívedre rátaláltam!

.................................................................

Szellő szalad, s zengi lágyan százszor,

Eltalált nyíllal de nagyon Ámor.

Remeg az ajkam, mikor kimondom neved,

Elakad lélegzetem, szívem megreped.

Templom nagyharangjai zúgnak, el kell hát mennem,

Lehetetlen a vágyakozó érzést csitítani bennem.

Elhullajthatja levelét a fa megannyiszor,

Kezed mindig érinteném, s szívem feléd csókot szór.

Közel vagy, s mégis oly távol, e gondolat reménykór,

Igyekszem hozzád menni, mindig, s valahányszor.

Tele a szívem minden széppel, jóval, hát le a lakattal,

Telis tele szerelemmel, ékes szép szavakkal,

Integet a lelkem, hív, szeress önmagaddal.

 ,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,

Sóhajok, s vágyak völgyében,

Zizeg a szív szerelemben.

Ezer csók, mi el nem csattant,

Ringón ölelő szívemből kipattant.

Esztelen szárnyalással hozzád igyekszik,

Tüzes ajakadra, forrón rátelepszik.

Lerója régi, oly édes adósságát neked,

Elönti lázas, szerelmes csókkal tested.

Kár, hogy nem lehetek örökké veled!

Pórt szór gyenge szél a szemembe,

Ezért mégsem hull szememnek könnye,

Teérted hull, ha nem vagy velem,

Igazán csak téged szeret szívem!