csak-fater - G-Portál

AJÁNLOM AZ OLDALT

Menü

Saját verseimből

Zenei klippek

Versek,amit tőlem kértek

Képek

Bannerek & Animációk

Bejelentkezés

Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót

Hírlevél

	Napi horoszkóp

MP3 kereső / angol /

MP3 Kereső

Online rádió

Linkek

	Zene

Hasznos Linkek

	Szerencsejáték
szerencsejáték

Gyógynövényekről

	Mozielőzetes
Mozi & Videó filmbetekintés

	Videó

Szótár

Helyesírás

Írjuk helyesen!

Szavazás

Art

Saját versek3

1,
Egy kedves lánynak
Boldoggá tettél!
S most, boldogságom erős marokkal fogod.
De félreállok, ha szükségét látom,
Hogy boldogulj, hagyom.
Mindent megteszek, segítek,
De a fontos, most ne én legyek
A szívedben legyek csak földönfekvő,
Aki számít, legyen csak Ő.
Elmegyek, ha el kell mennem,
Hisz bennetek minden reményem.
Szeretlek, de csendesen búcsút veszek,
Hogy ne zavarjam létetek.
Útra kelek, ha kellek,
Mindenben segítek, ha kéritek.
Aztán csendben elmegyek, s csak ott sírok
A boldogságtól, ahol magam vagyok.
Bárhogy is legyen, szeretlek,
Soha el nem feledlek.
Élsz bennem,
Ott is te ragyogsz a legszebben!
........................................................
2,
Plátói szerelem?
Vágy, csupán vágy,
Mit el nem érhet,
Csak képzelet.
Gondolat csak messze bolyong,
Erő szigetén pihenne le,
Meg nem értés fa alatt hűsöl.
Lelki zavart küzd,
Tépi szívet, bomlaszt agyat.
De mégis él, s vágy, hiába képzelet,
Noha gondolat csak bolyong messze.
A lélekzűr hol talál megértésre?
Jókedvrontó, de gondolkodtató.
Bút kergető, romlás, vétek,
Mégis elkapja ki él, s érez.
Izzik, mint parázs,
Forró burkot ad szívnek,
Mindent feléget,
Hozzáérsz, jégcsap.
............................................
3,
Te vagy szívem vigasza
Édes kicsi lányka
Te vagy szívem vigasza.
De a sors közbeszólt,
Nagy hiba volt.
Két puszit adtál,
S szia, elbúcsúztál.
Várj még! –kiáltani akartam,
De nem volt szavam,
Földbegyökeredzett a lábam.
Néztem utánad, míg alakod láttam,
S azt könnyem kicsordult,
Hangulatom elkomorult.
Rád gondolok szüntelen,
Most nem leszel velem,
Bár magaddal vitted szívem.
Édes kicsi lányka,
Te vagy szívem vigasza,
Élet öröme, lelkem melege.
Bárhol vagy, mindig látlak,
S visszavárlak,
Te szép tündéralak.
Látom mosolyod,
Hallom hangod,
Érzem puha kezed,
Ahogy kezem megfogni mered.
Édes kicsi lányka,
Te vagy szívem vigasza!
............................................
4,
Azt mondod….
Édes élet, mást nem remélek,
Elfordulni tőle vétek.
Azt mondod boldogság,
Ez csak veled valóság.
Ha te nem vagy,
Mosoly arcomra fagy.
Ha itt vagy velem,
Hevesen ver szívem.
Ha más karja ölel,
Lelkem búra lel.
Ha én ölellek magamhoz,
Az mindig tavaszt hoz.
Ha máshoz beszélsz kedvesen,
Rád nézek mérgesen.
Ha velem beszélgetsz,
Kedves emberre lelhetsz.
Azt mondod boldogság?
Ez csak veled valóság!
.................................................
5,
Távozásom, szívem zokogása,
Rózsahullás, fonnyadt kikelet.
Nincs arra rügyek fakadása,
Madarak trillázása,
Amerre én tőled eljöttem.
Visszanézek még egyszer az útról,
Látod, én még megbocsátok.
Lehet, csak álom voltál kedves,
Ha rád gondolok, két szemem még könnyes.
Felébredek, s sehol sem talállak.
............................................................
6,
Szeress, s törődj velem
Felhő az égen, csak vándorol,
A szívem mindig rád gondol.
Akkor is, ha néha magamra hagysz,
A szívemben bíz, mély nyomot hagysz.
Nappal csak remélek,
De éjjel, álmodból élek.
Egyszer majd talán,
Sok-sok év után,
Rájössz, hogy nincs más ki így szeret,
Ki érted, ennyit szenvedett.
Ha majd többé nem leszek,
Már nem tudnak simogatni e kezek,
S ha kezed, már nem tudom melegíteni,
Ha már nem tudlak felhívni,
Majd igazán akkor érzed,
Hogy fáj, a kicsi szíved.
Akkor már túl késő,
A felhők közül, a nap sem bújik elő.
Hull csak a könnyed.
De fog fájni a lelked!
Vigyázz, akkor már túl késő!
A könnyed hiába jön elő.
Nem kell engem siratni,
Csupán csak szeretni,
Még az életben, mely evilági,
A lelkemmel is törődni.
...............................................
7,
Úgy érzem magam,
Minta veréb viharban.
Átázott tollal repülne,
Menedékbe menne.
Földhöz verődik,
S lent, csak vergődik.
Keserves csipogása,
Segítségre hívogatja,
Ki arra jár.
A rémült madár,
Repülni újra megpróbál,
A viharral szembeszáll.
De gyenge, s a szél elsodorja,
Ismét a földhöz csapja.
S már nem is mozdul,
A viharnak esett áldozatul.
.....................................................
8,
Mint kullancs a testen,
Hát olyan vagyok én lélekben.
Egy nem tűrt fájdalom,
Irtó borzalom,
Undor, mint takonygombóc kanálon,
Mint anyós kéjlakon.
Egy valóságos démon.
Szemek ostora csapódik hátamon.
Valakihez csak szól fohászom!
Változtasd jóra sorsom,
Semmiképp ne legyen irgalom,
Legyen csak eldobott gyűlölet halom.
Mert így tovább meddig bírom?
Hidd el, bárhogy is fájlalom,
A szívem kitépem, s eldobom
A torkom elvágom,
S a nyelvem ott kihúzom,
S itt a végem, ha mondom.
.......................................................
9,
Gina emlékére!
A kisszobám falán,
Egy kép lóg csupán.
Megfakult és sárga,
A szívem oly árva.
E kép előtt gyakran megállok,
S magamtól jött imát mormolok.
Kicsi Gina, eltávoztál,
Kínomban magamra hagytál.
De tudom, hallod szavam,
Bocsáss meg, szégyellem magam.
Utolsó beszélgetésünk utolsó mondata,
Szívembe magát belemarta,
-ha le is szidsz, én akkor is szeretlek apa!
A kisszobám falán,
Egy kép lóg csupán.
Most kötök rá szalagot, feketét,
Itt egy élet végetért.
Fejem kezembe támasztom,
S Ginát, ekképp siratom.
Emléked bennem él, s élni fog!
A kisszobám falán, képed mindig lógni fog.
...................................................................................
10,
Rohan a világ,
Nyílik, s hervad a virág.
Mi vár még ránk?
Ifjú pár csókol padon,
Szívük ver hevesen, gondolom.
Szerelmesek sétálnak,
Majd összebújnak.
Mások nevetnek kedélyesen,
Egyesek acsarkodnak mérgesen.
Ősszel behúzódnak,
Télen forró teát isznak.
Az évek múlnak.
A párok ismét turbékolnak,
Majd összeházasodnak.
Test testre vízszintesen,
Gyermek gyermekre nevet derűsen.
Boldognak látszanak,
S elválnak?
Rohan a világ,
Nyílik, s hervad a virág.
..................................................
11,
Sajnálatból ne szeressen senki,
Kegyelemkenyéren nem tudok élni!
Szánalomból csókot ne nyomjatok arcomra,
Inkább hagyjatok magamra.
Igaz, esdeklő vagyok,
De igényt szánalomra nem tartok.
Szívem kezemben nyújtom,
Elvenni, soha nem fogom.
Nem alamizsna, mi nékem kell,
Szeretet, hol lelkem, megnyugvásra lel.
....................................................................
12,
Amit látok,
Azt te is látod,
Amit te látsz,
Azt én nem látom.
Lehet, hogy helyetted hordom a félelmet?
S amíg félek, boldog lehetek?
Mert szeretek.
Félek, szeretek.
Elhagynál?
E gondolat forog fejemben.
Amit érzek,
Lehet, nem érzed.
Amit érzel,
Részint érzem.
Amíg ezt érzem,
Bennem van tán a szeretet?
Vállamon hordom a világot,
S te ezt nem látod!
Szívemen nagy kő,
S te ezt nem érzed.
Te vagy nekem minden,
Kit mindig látok.
Néked emlék vagyok,
Ki néha eszedbe jut?
Szeretsz e még?
Nékem csak egy a lét,
Egy kép, mely eleven midig.
Egy hang, mi engem szólít.
Bájos arc, melyet csókolok,
Hosszú haj, melyet simogatok.
Ez mind csak egy és eleven.
Néked én holt vagyok?
..................................................
13,
Nézd, e tiszta szem, hogy elborul,
E szilárd, de kedves arc, hogy elkomorul.
Szenved és tűr a szenvedő,
Változik és fordul az idő.
Néma síkon járok kinn,
Szívemben is oly néma a kín.
Csillagok, csillagok,
Most ne csillogjatok.
Könnyezzetek, sírjatok,
Gyászba boruljatok.
Kerekedjék vihar,
S szörnyű szárnyaival,
Zúduljon nyakamba minden nyavalyáival.
A fájdalom sötét madár,
A napra ült és ott zokog, s vár.
A halál kötelet hurkol, lenne rá ok?
Nem gyúlnak a csillagok.
Hull a könnyem,
De felemelem fejem,
S ha látod könnyes arcom,
Ne nevess szép álom.
Van, még ki letörli könnyem?
Van valaki, ki vigasztalja szívem?
Kinek kell, ez elgyötört élet?
Végzett, összegyűrt végzet.
........................................................
14,
Búcsú a bánattól
Miért borongnak szememben
Boldog álom képei?
S mintha lelkem újra élne,
A szeretetnek és örömnek,
Várja vendég népeit.
Engedek, már engedek,
A megrendült, feszült idegeknek.
Fájdalom, jó éjszakát!
Zoltán búcsút mond örökre,
S kedves szép szemekről,
Gyönyörről álmodik.
Zoltán, erre kell e jutnod,
Hogy szerencséd alkonyán,
Por kezek kötözzenek meg?
Vitézlő, erős karjaidnak,
Hol marad el pártfogása?
Félni nem tudó szívednek,
Győzhetetlen bátorsága,
Hol marad?
Hja, a fájdalom fekete madara,
A bánat vérvörös kardja
Győztek le engem.
S kötözve tartják,
Régi, kifáradt lelkem.
Ellensége, én magamnak,
Igaz, ártok, de még vagyok.
Most összegyűjtöm,
Fekete zsákba begyűröm,
S jó messze eldobom gyötrelmem.
Felállok, megrázom magam,
Van, kit szeressek,
Akad még, ki szeret!
........................................................
15,
Mond, minek nevezzem őt?
A nem földit, a dicsőt.
Ennyi bájnak és gyönyörnek,
Ennyi kincsnek asszonyát.
Kinek lassú kellemes dal suhogása,
Boldog álom láthatása.
S most, mint ébredő leány,
Ringató szél lágy karján,
Felém jön tán.
Ó, álom, álom,
Édes mézes álom,
Szállj a csendes föld fölé,
Őrzők hunyjanak, fejek hajoljanak álom felé,
Az éj, így a várt, s váró kedvesé.
Tűnő gyöngykoszorú száll a fejemre,
Agyamat, édes bódulat tölti be,
S megannyi szikrát szór szemem.
Szerelmes lettem!
( 1985.02.27 )
...........................................................
16,
Az élet tán meg fog gyötörni,
Elfelejtesz, s mást fogsz szeretni.
Lehet, nem hagynak nyugton élni,
Tán bennük, fogsz is csalatkozni.
Soha ne hidd a csábító szót,
Lásd meg a valót!
Én vagyok, s melletted fogok állni,
Hisz nagyon tudlak szeretni.
Elsírom magam, ha nézem képed,
Szívem nem téved, ő szeret téged.
Mellőzve vagyok most ugyan,
A szeretetem nem változott, ez így van.
Felét sem kapom már tőled,
De ezt te is jól érzed.
Fájókönnyet letörlöm arcomról,
Élek tovább az álmokból.
.......................................................................
17,
Csillag vagy nékem,
Mely szépen ragyog az égen,
Illatos virág, a zöld réten,
Szép festmény a téren,
Önmagad a létem.
Kellemes meleg, a hideg éjjen,
Eme érzés, örökké éljen.
Vigasz, a kétségbeesésben,
Öröm az életben.
Szeretlek nagyon kedvesem,
Ha nem vagy, fájó hiányt érez szívem.
..............................................................
18,
Jusson gyakran eszedbe,
Kit véstél bele szívedbe.
Szívem érted ég, mint tábortűz,
Szeretetében tiszta, ártatlan, mint egy szűz.
Te vagy lelke életemnek,
Dobogtatója szívemnek.
Most előtted leborulok,
Már hallgatok, nem szólok.
Álmaidnak csendes tengerén,
Ringasd lelkem, mely még nem vén.
Belőlem feléd, a szeretet égve terjed,
S mindig erősebb lángra gerjed.
Amit szívünkbe rejtünk,
Azt jól látja lélekszemünk.
Remegő könnycsepp szememben,
S fanyar kín szívemben,
Ha nem hallak, s látlak,
Te kedves tündérkirálynői alak.
Ne hagyd porban elveszni szerető szívem.
Kell, hogy törődj velem!
.................................................................
19,
Szívemből szólok, úgy igazán,
Elmondom, hogy él egy lány,
Ki érzést nem tisztel,
Csak szeret.
Ki kenhetővé tette lelkem,
Ki puhára főzte szívem.
Hjaj kedves madarak,
Ti jó pajtások,
Ti meghallgattok, jól tudom.
Szelek, kik vagytok magatok,
Hallgatok, ti is méláztok.
Hát ti fák?
Mind búslakodtok?
Látjátok, látjátok, én ilyen vagyok,
Hallgatok csak bánatomban,
S nagyokat nyelek.
Jaj falak, ti jó barátok,
Mily fájdalom kavarog lelkemben,
Csak tudnátok, velem sírnátok.
Együtt siratnánk a múló tavaszt,
S várnánk a telet.
Ó falak. Ti erős falak!
Bárcsak én lennék ily erős, s kemény!
Csak tudnék így tűrni.
Szeretnék ily büszke lenni,
Hogy fel sem fognám,
Ha szegként hatolna lelkembe a fájdalom.
Félem a jövő hetet!
Szívem torkomban érzem,
Nem látom eme lányt.
De rólatok példát veszek falak,
Erős leszek, hisz ígértem.
Csak repülne az idő,
Átléphetnénk eme hetet.
Oly erős a szeretet!
........................................
20,
A kimondatlan szavak nyomában,
Mosolyra görbül szánk nyomban.
A szél sikálta padra leülünk,
Egymásra, szemtől szembe nézünk.
Az aranyléptű sugarak táncán,
Egy nyári nap forró lázán,
Egyre csak nézlek mélán.
Kéz a kézben, az eget, s egymást nézzük,
Egy ütemben ver már a szívünk.
Lassan itt a búcsú perce,
Fátyol borul szememre.
Alszik a szó minálunk,
Itt az idő, de csendben várunk.
Egybeszövődött a kezünk,
S könnyes lett a szemünk.
Meglebbent függönyén a csendnek,
Az ajkak, egy halk szót elengednek.
SZERETLEK.
...............................................................
21,
Könnyes szemem a kék égre bámul,
Néma a szám, csak titkot rejt, s nem fél.
A kemény kéz is görcsbe rándul,
A büszke szívem már nem remél.
Tőle ne félj, hallgass szívedre,
Neki minden rózsaszín, s igaza van.
Akadsz te még rendes emberre!
Feléd nézek bús szememmel,
Ajkam bíz zárva, mert nagy titka van.
Feléd nyújtom szomorú szívem reszkető kezemmel,
Szívem, mely úgy tud szeretni, s tárva van.
Illesd ajkad forró csókjával,
S erőre kap, új életben.
A veled töltött boldog pillanat magával ragad.
A szívemben laksz TE mélyen itt benn!
..........................................................
22,