- 1,
-
Most meghalok,
-
De vasárnapra feltámadok.
-
Hamvaimból újjászületek,
-
Mert igenis, szeretnek, s szeretek.
-
Bár most szenvedek,
-
Bántanak az érzések.
-
Hamar itt lesz a vasárnapom,
-
Magam ekképp vígasztalom.
-
A szeretet oly nagyhatalom,
-
Leigázott, de hagyom.
- ................................................
- 2,
-
Az idő!
-
Csak tudnám az időt meglovagolni,
-
Sarkantyúval oldalba rúgni,
-
Gyorsabb iramra bírni,
-
Egyre csak sürgetni.
-
A mutatót tekerni.
-
-
Az idő, csak haladjon,
-
Egyre gyorsabban szaladjon,
-
Pár napig meg se álljon,
-
Nekem jól kifáradjon,
-
De vasárnap, ott megálljon.
-
-
Eme napon, ki tudja magát pihenni,
-
Ne kelljen búcsúzni, elköszönni,
-
Oly hamar hazajönni,
-
Attól, kit nagyon tudok szeretni,
-
Kit ritkán fogok csak látni.
-
............................................................
-
3,
-
Hajnalom!
-
Ne jöjj el hajnalom,
-
Még álmodni vágyom!
-
Álmomban nálam jártál,
-
Kedvesem, hozzám szépen szóltál,
-
S megcsókoltál.
-
Kusza álomfonalam, mely selyem,
-
Jaj, most még el ne ejtsem!
-
Ne jöjj el hajnalom,
-
Még mesélni vágyom,
-
Szép, tündér tavi álmom,
-
Nem akarok felébredni,
-
Ha rólad ily szépet tudok álmodni!
-
De hallom a hajnal hangját,
-
Érzem a felkelő nap sugarát,
-
Ébredek, s szemem nem lát,
-
De érzi szerető szívem,
-
Kimondod még a nevem!
-
.......................................................
-
4,
-
Eső koppan az ablakon,
-
Magam vagyok magányon.
-
Virrasztok ágyam mellett,
-
Olyan nyomasztó a lehelet.
-
Jön felém szenvedésnek katonája,
-
Hjaj! De hegyes a dárdája,
-
Mily éles a kardja,
-
Amúgy is gyenge szívem szabdalja.
-
Csatatér lett szívemnek udvara,
-
Ellen már nem áll,
-
Feltétel nélkül kapitulál.
-
Megadja szívem bánatnak magát,
-
Áttört, az oly hatalmas gát,
-
Mit folyó, átlép már könnyen,
-
Ekképp zúdul le apadhatatlan könnyem.
-
Vigaszt, már semmi sem ad.
-
Egyre csak sírok utánad.
-
.......................................................
-
5,
-
Felébredtem, s kikergettem arcod szememből,
-
De rögtön könnyem folyt üregéből.
-
Máris hiányzott, pirospozsgás arcod,
-
Kedves modorod, bájos hangod.
-
Gyorsan képet keresek rólad,
-
Álmodni, ébren is csak rólad.
-
Mint holdkóros, utam így járom,
-
Jöttöd, már annyira várom.
-
S, ha itt vagy, csendben járunk, mint álom,
-
Közöttünk, csak szeretet lóg aranyszálon.
-
........................................................................
-
6,
-
A világra nyitom lelkem,
-
S minden rosszát megeszem.
-
Elment az eszem?
-
Könnyezik két szemem,
-
De hát annyira szeretem.
-
Rosszat, ha tudom, jóváteszem,
-
Amíg csak bírja szívem.
-
Gyakran nem hunyom le szemem,
-
Egyre csak azon jár az eszem,
-
Mi fog történni velem.
-
A világ rosszát eszem,
-
S közben rossz lesz a lelkem,
-
De jósággal szeret még szívem.
-
A világot, s benne az embert annyira szeretem,
-
Hogy leállok, velük ezt nem tehetem.
-
.......................................................................
-
7,
-
Hiányzol!
-
Soha nem néztem, merre is jártam,
-
Nem vizsgáltam önmagam,
-
Csak az égre, a pufók felhőknek kiabáltam.
-
-
Változott mostanra minden,
-
Fontos lettél, s fordítottad életem,
-
Jöttél, fényt hoztál, s emberlettem.
-
-
Ma már egésznap csak kereslek,
-
S ha nem talállak, kesergek,
-
Sokat sírok szép lelkedért.
-
-
Ki nem ismer minket, az meg nem ért,
-
A veled töltött kevés percet csókolom,
-
Hogy elfelejts, azt nem hagyom.
-
-
Szüntelen csak kereslek,
-
S ha nem talállak, szenvedek,
-
Nagyon, nagyon szeretlek.
-
..................................................
-
8,
-
Bocsáss meg
-
Nem dúdol már az ajkam, zárva van,
-
Szakállas arcomon, nagy bánat van,
-
Ólomnehéz felhői érzéseimnek,
-
Gyakran ütköznek szívemnek.
-
-
Jó a félhomályos szobámban ülni,
-
Testből kilépni, csak lélekben élni,
-
Azt sebes szélre ülni,
-
S jó messze elrepülni.
-
-
Feledni mindent, nem remélni, élni életem,
-
Bánat előttem, mögöttem, bú körülöttem,
-
Isten, ő tudja, honnan is jöttem,
-
S e világban, mivé is lettem.
-
-
Porból lettem, s a bánat visz el,
-
Már nem kérdezem: miért vérzik szívem el?
-
Kénköves az út, melyen járok,
-
Sötétkérdésre, már nem válaszolok.
-
-
Nem kell már, hogy szeressél,
-
Az elgyötört álmom, rólad, majd mesél,
-
S, ha nem bírom tovább, bocsáss meg nekem,
-
Mindig te maradsz az ékkövem.
-
-
Az egyetlen, kit igazán szerettem,
-
Kit soha, percekre sem feledtem,
-
Kire feltettem, már rövid, keserű életem,
-
Kérlek, bocsáss meg nekem.
-
...........................................................
-
9,
-
Lelkem tele titkos sejtelemmel,
-
Csodás ábránddal, szeretettel.
-
Jön a kispatak messziről,
-
Szeretet folyama szívem mélyéről.
-
Messze száll, bíz a madár,
-
Neki, rég nincs már határ.
-
Lelkem nagyon fáj, érte kár,
-
Messze, ő messze nálad jár.
-
Hittem, bíz hittem ennyi ígéretnek,
-
Simogatott, csókolt, jólesett szívemnek.
-
Örömet nyújtana az élet,
-
Ha mindig láthatnálak téged.
-
S ha nyílt, illatos ölén természetnek,
-
Búghatnék édesen szavakat fülednek.
-
Ó szívem! Szűnj szeretetet emlegetni,
-
Drága lányt ezzel untatni,
-
Kis …om, ezzel zavarni,
-
Had lubickoljon lelke nyugodtan,
-
Az élete vizének mézédes fodraiban.
-
A szürke, ködös éj csavargója lennék,
-
Mintha egy beteg, unalmas, öregember lennék.
-
Szüntelen téged óhajt szívem,
-
Könny futja át szemem.
-
Megindulok a híd felé, mélán, merengve szótlanul,
-
Hiányod fáj, kimondhatatlanul.
-
A bánat sötétvörös vize füröszti, tépett lelkemet,
-
Úgy fáj, hogy nem érted meg szívemet.
-
Így hát, lehet, búcsút intek,
-
Ha a hídra, végre felérek.
-
Nem feledlek, tisztellek, s nagyon szeretlek!
-
.................................................................................
-
10,
-
Nem bánom, kivoltál múltadba,
-
De elkísérj egész a síromba.
-
Ha gyenge vagyok, s bántanak szitkozva,
-
Borulj rám, s védj átkarolva.
-
Mivel minden álmom semmivé lett,
-
Hozd vissza őket, legyél TE az élet.
-
Nagy szeretetre vágyom,
-
Törődj a lelkemmel,
-
S szeress a szíveddel!
-
...............................................
-
11,
-
Valamid lehessek
-
Bár lehetnék hűst adó szél, forró nyáron,
-
Hozzád repülnék, simogatva lapulnék arcodon.
-
Bár lehetnék tiszta forrás, ha szomjazol,
-
Vagy lomb, a szeretet fáján duzzadó,
-
Nagy lombkorona, neked árnyékot adó.
-
Jaj csak lehetnék puha párnád fejed alatt,
-
Arcodhoz simulnék, s vigyáznám álmodat.
-
Talán, nem recsegő, nem nyikorgó ágyacskád,
-
Az ölem, hidd, mindig biztonságot ád.
-
Miben szükséget szenvedsz, bárcsak az lehetnék,
-
De számodra emlék lenni csupán, az nem szeretnék.
-
........................................................................................
-
12,
-
Ha végre csak kettesben leszünk,
-
Talán sokat beszélünk,
-
S akkor majd, örök öleden,
-
Elpanaszolom, mit is tettél velem.
-
Puha ölelésedben, végre kisírhatom magam,
-
Csillapíthatatlanul sírok majd hangosan.
-
Bár fájdalomban görnyedek,
-
S tőled nagyon félek,
-
Mégis nagy szeretetet remélek,
-
Amit most sajnos nem érzek.
-
Ezernyi bágyadt éjen,
-
Álmodom rólad szépen,
-
Hagyom, nektárrá vált vágy verje ki testem,
-
Mit sem ér nélküled az életem.
-
Csak halkan mondom ki neved.
-
Remélem, hogy érzi szíved,
-
Mennyi bennem a szeretet.
-
Könnyem talán letörlöd lelkeddel,
-
Tán kicsit még törődsz velem,
-
Nem hagyod bánatban halni szívem.
-
.....................................................................
-
13,
-
Ha majd egykor meghalok,
-
Engem ne gyászoljatok,
-
De szélre szórjatok,
-
S csak annyit mondjatok,
-
Élt, hogy szeressen,
-
Meghalt, mert szeretett!
-
S ha már többé nem leszek,
-
Jó barátok köztetek,
-
Vidámság legyen veletek,
-
De rólam, meg ne feledkezzetek.
-
Hozzám gyakran szóljatok,
-
S róla kiért halok,
-
Róla, mindent elmondjatok,
-
Rá, helyettem is nagyon vigyázzatok,
-
Hogy baja essék, azt soha ne hagyjátok.
-
Tiszta legyen szemetek,
-
Szeretem, mindenkit szeretek.
-
Most elmegyek,
-
Hát isten legyen veletek.
-
..............................................
-
14,
-
Nem bírom tovább így tartani életem,
-
Fájó dallam neved, mit dúdol örökké szívem.
-
Úgy fáj, hogy aszott öregember lettem,
-
Az életembe, belekeseredtem.
-
Kit, már nem lehet igazán szeretni,
-
Kinek hullaszagú gondolata van ezernyi.
-
Szívem, ugyan még szeret,
-
De kár rám pazarolnod idődet.
-
Csak siratom szétzúzott lelkemet,
-
Mit kietlen mező, sivár homok temet.
-
Halk muzsikája elhunyt léleknek,
-
Kedves múltja ragyog fel életemnek.
-
Szép fejezete vagy életem szakaszának,
-
Soha, senkinek nem adnálak!
-
De jaj, mindig bántasz akaratlan,
-
Ilyenkor, feltörő könnyem iszom magamban.
-
Gondolok a vén kaszásra,
-
Ránézhetne álmomban ágyamra.
-
Elvihetne messze sírboltba,
-
Ha már, úgysincs más dolga.
-
.........................................................
-
15,
-
Ha itt vagy, boldogság lángja éget,
-
Ha elmész, kínok gyötörnek avégett.
-
Várlak! Maradj, ettől friss, új erőt kap életem.
-
Vagy ne gyere, ne hívj, akkor itt beteljesül a végzetem,
-
S nyugtomat síromban meglelem.
-
..................................................................
-
16,
-
Ó, TE vagy égnek áldott angyala,
-
Bár eltép mellőlem sorsnak nagyhatalma,
-
Mindig, s örökké TE jársz az agyamba.
-
Gyere nyugalom völgyének csendes ölébe,
-
A szikrázó, csillogó szeretet ölelésébe.
-
Pihenjünk le ott, lelkem fájának árnyékába,
-
S örömtelin meséljünk borulva egymás nyakába.
-
Öröknek higgyük, mi adatott az időből,
-
S ne szabaduljunk a drága ölelésből.
-
.........................................................
-
17,
-
Kádban ülök,
-
Kihűlt vízben merengve csücsülök.
-
Borotvapenge kezemben,
-
Csak TE jársz az eszemben.
-
Fáj, hogy nem maradsz velem,
-
Ezért most felvágom az erem.
-
Egyre nézem,
-
Hogy terjed piros vérem a vízen.
-
Hagy el erőm érzem,
-
Már lassan kivérzem.
-
Nagyon szeret szívem,
-
S ez lett a végzetem.
-
Már homályosodik látásom,
-
Karom felemelni, nem tudom.
-
Számat elhagyja egy utolsó lehelet,
-
Annyira szeretlek tégedet.
-
Dobban még párat szívem,
-
Hát ég veled kedvesem.
-
..................................................
-
18,
-
Számból nem hallatszik a szó,
-
Pillantásomból, a halál olvasható.
-
Sárba hullt türelmem, ha volt is,
-
Bánt már az égbolt is.
-
Csendben vagyok néma torokkal,
-
Halok, bíz én okkal.
-
Úgy érzem, meghalt az álmom,
-
Már TE sem vagy itt édes vigaszom.
-
Pusztuljak hát, hulljak alá a sötétbe,
-
Ne legyek többé a terhadre.
-
...................................................
-
19,
-
Sötét az este,
-
Végtelennek tűnik teste.
-
Álmok, óhajok, vágyak,
-
Kesergek, folyton hívlak.
-
Füledbe nem suttoghatom,
-
Egyetlen gondolatom.
-
Édes, kedves angyalom,
-
Elvesztettem benned világom.
-
..................................................
-
20,
-
Székemen ülve írom e sorokat,
-
Még arcomon érzem búcsúcsókodat,
-
S még hallom édes hangodat.
-
Körülötted, forog egyre a gondolat,
-
Hiányzol kedves szép alak!
-
Többé egyedül soha nem hagylak!
-
Szívem öleléséből, ki már nem engedlek,
-
Hisz tudod, nagyon szeretlek.
-
.......................................................
-
21,
-
Szeretlek, míg csak szívem dobog,
-
Most távol vagy tőlem,
-
Félek, s féltelek.
-
Újból magányos vagyok.
-
Nem láthatom arcod,
-
Nem foghatom két kezed,
-
Nem ölelhet karom.
-
Távol vagy tőlem.
-
Ha ismét találkozunk,
-
Úgy ölelj magadhoz,
-
Hogy a pillanat soha ne múljon el.
-
................................................................
-
22,
-
Ha az égre nézek fel,
-
Csillagok borítják azt el.
-
Belőlük, a TE szemeid néznek,
-
Ez oly kedves szívnek.
-
Nehezen viselem nélküled a pillanatot,
-
Hát még ezt a pár napot.
-
De több időt, nem élhet túl szívem,
-
Mert igazán szeret, kedvesem.
-
..............................................
AJÁNLOM AZ OLDALT
