- 1,
- Langyos fuvallat lengeti meg szobám függönyét,
- Hallgatom a hajnali fülemüle énekét.
- Elábrándozok, magasztos fénye életemnek, rólad,
- S néha, belém szökik, kedves, édes, bűnös gondolat,
- Hogy tündéri mivoltodban lennél már velem,
- Fognád kezed bársonyával két kezem,
- Fenséges, lágy ölelésedben, válladra hajthatnám fejem.
- Ha tisztítótűz ez által minket éget,
- Szárnyaljuk be hát, a világmindenséget.
- Nyári hajnalon, hallgatom fülemüle dalát,
- Azon kapom magam, értem minden szavát.
- E drága, ékes torkú madár is rólad énekel,
- Soha, soha nem hagylak, bíz én el.
- Hallgat a madár, szomját oltja falevélen ülő harmatcseppből,
- Szeretettől duzzadó szívem, most vérzik ezernyi sebből.
- Rádöbbentem, hiányod kőtömb súlyával nehezedik lelkemre,
- Hiába dalol már eme kedves fülemüle,
- Itt lennél, a TE egyetlen pillantásod többet érne!
- ......................................................................................
-
2,
-
Mint az angyalok, s a lágy fuvallatok,
-
Mindenütt ott vagyok,
-
Folyton csak szárnyalok.
-
Mindig máshoz szaladok,
-
De néked, megmaradok.
-
Azt mondtad, ha öreg leszek,
-
Csak is hozzád költözzek,
-
TE vigyázol majd rám.
-
Köszönöm kicsi Diuskám.
-
Ajánlásod, lehet, elfogadom,
-
De már nincs mit adnom.
-
Amim volt, szívem, s lelkem odaadtam,
-
Így hát megyek csak csupaszon magam.
-
..................................................................
-
3,
-
Csak dúdolom neved halk zenéjét,
-
Máris vidul bennem, minden érzék.
-
Hajnalom vagy, az ébredésem perce,
-
Nappalon álmodott álmok édene,
-
Estémen, a nyugalom csendje,
-
Az éjszakámon, a szeretetnek teste.
-
Van egy merész, de örök elképzelésem,
-
Fájdalmad, az enyém is legyen,
-
A bánat veled akkor engem is megegyen,
-
S így, boldogságodból, derűt, szívem is nyerhessen.
-
...............................................................................
-
4,
-
Szememből a földre, puha szőnyeget szövök,
-
Mint királylányhoz, hozzád úgy jövök.
-
Az utam széleit, bársonnyal övezem és selyemmel,
-
De azt, átitatom keserű könnyemmel.
-
Ez útra ne tévedj, találkoznál égető szemnedvemmel,
-
Mert ott, sóhaj és fájdalom terem.
-
Felettem trónoló lelked előtt, meghajtom fejem,
-
S magad mellé emelsz, ha érted és érzed szívem.
-
Akkor együtt járhatjuk a rózsás utat,
-
Szívünk, majd helyes utat mutat.
-
Minket akkor rossznak lehelete sem érhet,
-
Az idő, s a jó, már nem érhet véget.
-
.......................................................................
-
5,
-
Simogasson féltőn óvó szeretet halkan,
-
Szóljon gyöngy fülednek, egy szép égi dallam.
-
Szépen csengő, lágyan szóló szavak,
-
Üde harmóniát, harmóniumon játszanak.
-
Szivárvány színgazdagságával aláfestve,
-
Kedvesen vigasztalva, szívből szeretve.
-
Mint az angyalok örömtelin dalokat hárfáznak,
-
Szeretettel énekelnek, s a felhők közt gondtalan játszanak,
-
Benned is ily puha, tiszta, könnyűléptű érzések maradjanak.
-
............................................................................
-
6,
-
A gondolat békén nem hagy,
-
Múzsám vagy,
-
Te széplelkű tündéralak,
-
A verseimben, most téged magasztallak.
-
Múzsám lettél,
-
A remény szívemben újra él.
-
Soraim, beszövi szeretet pókja aranyszállal,
-
Rózsás álmok, selyemfonállal.
-
Szikla lábát, hullámzó víz nyaldossa,
-
Édes hűsítő habja mossa,
-
Lelkemre is jóként hatsz kicsi múzsám,
-
Nagyon boldog hónap vár rám.
-
Csókolom a torkod lágy szavát,
-
S a téged tartó, édes bokát.
-
Soha jobb múzsát!
-
................................................
-
7,
-
Péntek lett.
-
A postás csengetett,
-
Kiabált, hoztam levelet!
-
Meghökkenve kisiettem,
-
A levelet, érdeklődve átvettem.
-
Hjaj, felpörgött szívem,
-
Diusom írt nekem!
-
A levelet izgatottan bontom,
-
Sorait, kapkodva olvasom.
-
Ez aranylány, rólam meg nem feledkezett!
-
A táborból írt levelet.
-
Megírta a helyzetet,
-
Hogy hiányzom, s mennyire szeret.
-
Csak olvasom levelem,
-
S könny szállja meg szemem,
-
Melegség önti el a szívem.
-
Hjaj, mennyire szeretem!
-
........................................................
-
8,
-
A bohóc
-
Az életet sírja,
-
S neveti,
-
Őt mindenki szereti,
-
Holott őt, senki nem ismeri.
-
Sír, s nevet,
-
Mindenkit szeret.
-
De e versike írója,
-
Csak téged szeret!
-
.............................................
-
9,
-
Láttam, ahogy egy csillag, kirívó fénnyel, felragyogott,
-
Tudtam, ez a TE csillagod, nevetgélt, egymagában dúdolgatott.
-
De jó volna egymás kezét fogva barangolni,
-
Senkitől, semmitől sem tartva, bátran beszélgetni,
-
Megrészegülve, sziporkázó szavad hallgatni!
-
Szívem halovány kis csillaga, halkan, érzékkel ölel,
-
Hatalmas, aranysárgán fénylő csillagod, Ő soha nem hagyja el.
-
Megfáradt hullócsillagként, tőled soha nem jön el,
-
Jól tudja, erős akarattal, szeretettel, TE véded,
-
Így a galaxisban, rosszútra soha nem téved.
-
Vigyázz csak rám féltőn, no meg a boldogságomra,
-
S nem nézek többé az idő múlására,
-
Nem emlékszem többé a rosszra,
-
Csak is a jóízű valóságos jóra.
-
............................................................
-
10,
-
Nézd, egy gyönyörű rózsaszál!
-
Kivirít, elnyomva más virágot,
-
Szépsége elbűvöli a halandót.
-
Néha erősen szúr, bíz tövise,
-
Kiserken ujjnak vére,
-
De akkor is szeretem,
-
Illatos, csodaszép, s kedvelem.
-
Lám, mintha e rózsa TE lennél,
-
Ékességeddel, jóságoddal elbűvöltél,
-
A világot befogadó irdatlan szíveddel,
-
S az igéző, csábos szemeddel.
-
Csak oly messze ne lennél,
-
Valahol itt a közelemben élnél!
-
Néha bíz, megbántasz,
-
Testembe belemarsz,
-
Ilyenkor szívem vérzik,
-
Lelkem sérülten ájuldozik.
-
De akkor is szeretlek, tudom, hogy jó vagy,
-
Szereteted soha el nem hagy.
-
Egy kedves, gyönyörűséges rózsaszál, kertjéből az életnek,
-
Az örök szépséges vigasza szívemnek.
-
....................................................................
-
11,
-
Keserves az élet nélküled,
-
Bár gyakran nevetgélek,
-
A bánat, s kín, mind bennem ragad,
-
Lelkem búját, kiönteni nem tudom.
-
Az életet már rég nem értem.
-
Szeretlek kedvesem, s távol vagy.
-
Szenvedés így az életem,
-
Meddig bírom, nem tudom,
-
Csak egyet tudok, hiányzol nagyon.
-
...............................................................
-
12,
-
Néked könnyezni nem illik,
-
Hisz szemed, így is fénylik.
-
Soha ne sírj,
-
De gyakran hívj.
-
Legyen csak mosoly arcodon,
-
A boldogság rajta ragyogjon.
-
Csak öröm legyen leveledben,
-
S így őrizlek szívemben.
-
Legyen benned annyi szeretet,
-
Amennyi könny, érted elhagyta e szemet.
-
Bánat soha ne bántsa lelked,
-
Mert oly tiszta a szíved.
-
Néked könnyezni nem illik,
-
Hisz szemed, így is fénylik.
-
...................................................
-
13,
-
Ha…
-
Ha szívemnek volna ezer szobája,
-
Mindegyiknek TE lennél a lakója.
-
Ha lelkemnek volna élete ezernyi,
-
Érted halna meg mind amennyi.
-
Ha életem több is lenne,
-
Valamennyi csak érted élne.
-
Ha időm lenne hónapszám,
-
Azt mind rád fordítanám.
-
-
Ha szívednek egy csak a szobája,
-
Hadlegyek én a lakója.
-
Ha lelked csak egyszer tud élni,
-
Szeretném azt én birtokolni.
-
Ha már több életed nincs,
-
Én legyek a főkincs.
-
Ha az idő, hozzád szűkmarkú,
-
Perced velem töltöd, nem leszek szomorú.
-
-
Ha szívünk egymás szavára dobogna,
-
A szeretet zászlaja lobogna.
-
Ha egymásba fonódna a két lélek,
-
Az gyönyör, boldogság lenne, s nem vétek.
-
Ha életünk síkja egymással egy irányba szaladna,
-
Unalomba az, soha nem torkolna.
-
Ha elég időnk, egymásra lenne,
-
Az életünk szekere is könnyebben menne.
-
.....................................................................
-
14,
-
Járkálok fel, s alá szobámban.
-
Végre szombat délután van!
-
Kezemben telefonom szorongatom,
-
A hívásod nagyon várom.
-
A készülékem néma.
-
Jaj megszólal e még ma?
-
Elkopik a szőnyeg már lassan,
-
Csend van, hogy a csörgést halhassam.
-
Még mindig nem jön üzenet tőled,
-
Szívem, hiányodtól szenved.
-
Megállok, a semmibe mered szemem.
-
Hát miért nem hívsz kedvesem?
-
Lassan telik az idő, holott az óra jár,
-
Mást nem tehetek, szívem csak vár.
- ............................................
- 15,
-
Barna haj,
-
Bájos arc,
-
Puha, párnás kéz,
-
Szemem örökké néz.
-
-
Kicsiny száj,
-
Kedves kacaj,
-
Mézédes hang,
-
Nálam neved, nem csak rag.
-
-
Lágy tekintet,
-
Illatos, selymes bőr,
-
Hízelgő, drága szavak,
-
Téged akarlak.
-
-
Megnyerő modor,
-
Apró lábak,
-
Táncoló rózsaszín cipők,
-
Mily ismerősök.
-
-
Kecses alak,
-
Ringó csípő,
-
Mit szívesen ölelnék,
-
Bár csak nálad lennék.
-
.................................................
-
16,
-
Kedves város Esztergom,
-
Bár nem szülővárosom,
-
Mégis oly nagyon imádom.
-
A kis szűk utcáin járni,
-
Öreg, kedves házait látni.
-
A Duna partján korzózni,
-
A hatalmas platánok árnyékában sétálni,
-
Ott padra ülve megpihenni.
-
Szeretem a sok hídját,
-
Mely a kis Dunát íveli át.
-
Szívesen élném le itt életem,
-
Ezt a várost, szeretem.
-
Itt barátaim laknak,
-
Csodaszép emlékeim vannak.
-
Jövök e városba, mikor tehetem,
-
Rabul ejtette szívem.
-
Bazilika a kedvenc találkahelyem,
-
Esztergomot, mára már nagyon szeretem.
-
..........................................................................
-
17,
-
Denevér röptű, sötét, nyirkos éj száll le rám,
-
Lelkemre, temetői hangulat telepszik.
-
Hatalmas sírkeresztnek látom világom.
-
Nem szeret, elfeledett már …om?
-
Vigaszra, jó szóra vágyom!
-
Ketten virrasztunk rémisztően néma éjen,
-
Én érted, TE, alvó, ifjú szerelmedért.
-
Te, csendes, nyugodt szobádban ágyadon,
-
Én, készülő, fekete sírboltomon.
-
Már nem hiányzom, nem keresel.
-
Sírboltom, tán kész lesz harmadnapra,
-
S az egykor erős szív és lélek mi volt,
-
Halálában, végre megnyugvást talál.
-
Nem bolygatják sebeit alázások.
-
Szeretet hiánya sem bántja többé már.
-
A kripta ajtó, jól zár, kirekeszt mindent,
-
Csak záródna már.
-
...................................................
-
18,
-
Diusnak!
-
Az érzés, sírig elkísér.
-
Esténként imáimba, belefoglallak,
-
Kérem, vigyázói, angyalok legyenek álmodnak.
-
Kezemben macit, mint szép ajándékot tartom,
-
Ezt szívből adta nekem Diusom.
-
Könnycsepp jelenik meg szememben.
-
Jaj mennyire szeretem és keresem!
-
Szeretet, s fájdalom kavarog szívemben.
-
Féltő szigorral és aggódással bántják barátságunk,
-
De kibírjuk, egymásnak örökké vagyunk,
-
Mert oly mély, bensőséges barátságunk.
-
Minden nap saját szavaimmal imádkozom,
-
Meghallgat egyszer az isten, gondolom.
-
Adjon fényt, világosságot az ellenző elméknek,
-
S gátat ne szabjanak a szeretetnek.
-
Azt tudom, míg élek, barátod, s „apád” leszek.
-
............................................................................
-
19,
-
Mint árny,
-
Rávetődve kedves arcodra, a fénytől eltakarom.
-
Szélként, utca porát felkavarva,
-
Azt csillogó zöldes szemedbe fújom.
-
Megnehezítem sárként,
-
A habkönnyű lépted.
-
Nagy, nedves, csúszós fű vagyok,
-
Mely zavarón csiklandozza édes bokád.
-
Vízként, selymes bőrödig áztatlak,
-
Sűrűn keserű könnyemmel moslak.
-
Esetleg forrón perzselő nap,
-
Pirosra égetem fedetlen testrészed.
-
Ólomnehéz bilincs vagyok,
-
Gátolva szabad szárnyalásod.
-
Tömör ajtó, ami befelé enged,
-
Kifelé, a szabadba, soha nem nyit.
-
Felesleges,plusz teher vagyok a szívednek,
-
Mint fáradt vándornak hatalmas batyuja.
-
Bocsáss meg mindenért,
-
A sok rosszért, bánatért,
-
Keserű pillanatért, mit én okoztam.
-
Bocsáss meg, vak, kifogyhatatlan szeretetemnek,
-
Fejemnek, eme üres golyónak.
-
Kérlek, bocsáss meg, elkeseredett szívemnek!
-
................................................................................
-
20,
-
Bocsássa meg a világ nekem,
-
Hogy szeretni merlek kedvesem.
-
Értsék meg egyes emberek,
-
Vannak még, igaz szeretetek.
-
Együvé létünk, mély, s igaz,
-
Egymásnak vagyunk vigasz.
-
Bajban, szorosabbra fonódik kötelékünk,
-
A kölcsönös szeretet, lételemünk
-
................................................................
-
21,
-
A boldogság, mint borostyán fussa be létünk,
-
Rózsák illatozzanak, ahová csak lépünk.
-
Szomorúság illanjon, amerre megyünk,
-
Szeretet illatát árassza a világnak szívünk.
-
Mutassuk nyíltan, mi szeretünk!
-
Ha kételkedés indájába ütközünk,
-
Mutassuk meg, mi hogy is szeretünk.
-
Nyílt, tavaszi virágos rét szívünk,
-
Nem hagyjuk, hogy tövissel sértsék tiszta szeretetünk.
-
Mi örökké, hófehéren szeretünk,
-
S minden érzést tisztelünk.
-
.............................................................
-
22,
-
Rossz hitet, magányt érzek keseredni torkomon.
-
Fuldoklom, megfolyt a saját bánatom.
-
Szívet tépnek, ideget szaggatnak,
-
Torkot, savként marnak.
-
Örök csatái érzéseknek,
-
S fájó tőrszúrás szívnek.
-
Hazugarcú holtak temetnek.
-
Csábos hangok szólnak, engem nevetnek.
-
Nyirkos, sötét, szűk sírokból,
-
Foszlott testű, bűzös holtak kelnek fel újból.
-
Körém gyűlve, maguk közé követelnek.
-
Hullott, száraz virágszirmok közt csetlek,
-
Sírkoszorúba fűztem annyi jajt.
-
Nekem virág, már többé ki nem hajt?
-
A bambaképű, kémlő alkonyat,
-
Szívemben mélyen, s fájón matat.
-
Az első sugara kedvenc bíborhajnalomnak,
-
Remélem, már, vérbe fagyva lát, s holtnak.
-
Enyészetnek testem átadom,
-
Már egyáltalán nem bánom.
-
...........................................................
-
23,
-
Eme kifáradt test vándorol válaszra várva,
-
Városról falura, faluról városra,
-
De a választ, senki sem tudja.
-
E vándort, mindenki válasz nélkül hagyja.
-
Fájdalmas kételyek gyötrik,
-
Némely helyen, meg is kövezik.
-
Sajgó testel, tépett szívvel, tovább vándorol,
-
Ám sérelmet, soha meg nem torol.
-
Keresi fájdalmára válaszát,
-
Szakadt lelkének varrófonalát.
-
Választ, tán valahol megleli,
-
Hisz szeretete ártatlan, s lélekteli.
-
Az embereket, egyre kérdezi kétségbeesetten,
-
Mi rosszat tettünk mi ketten?
-
Szeretek, ez a vétkem?
-
Feltettem rá életem!
-
Egy bölcs atyafi, a választ végre megadta,
-
S a válaszát, szívébe fogadta:
-
A védőpajzsod lebontotta!
-
Szívednek nagy a rajongása,
-
Szereteted árad felé egyre-másra,
-
Elszívja mind erőd, s vérszegény lett agyad,
-
Hogy felvedd a harcot, arra erő már nem marad.
-
Ezért tud bántani dolgok hada,
-
Ám, legjobban, bíz Ő maga.
-
Viseld sorsod, s hajts fejet,
-
Hogy lelked nyerjen kegyet,
-
Benned oly nagy a szeretet.
-
Az erőd, elvette, de többet adhatna,
-
Ha neki, nagy bátorsága volna,
-
Kivel kell, szembeszállna.
-
Nem vándorol a vándor már,
-
Magában lassan mindent bezár.
-
Visszahúzódva, magányosan csak vár.
-
Ereje az, nagyon fogytán,
-
Ha sietsz, még segíthetsz rajta tán.
-
..............................................................
-
24,
-
Már nem fog kéz lágyan kezet,
-
Az ölelésed szinte már csak emlékezet.
-
A szó is már néha néma, s értelmetlen,
-
Pillantásod még maradt, de kérlelhetetlen.
-
A pillanatok, estek, a semmibe zuhannak,
-
Próbálkozás szavaim dadognak.
-
Gyötörnek lázas kétségek,
-
Már teljesen kiégek.
-
Ősi bizalommal mégis neved dadogom,
-
Talán még felragyog nálad a csillagom.
-
...............................................................
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
