-
1,
-
Elfáradtam,
-
Kimerült az agyam.
-
Elég volt, nem bírom!
-
Most már feladom,
-
Nem vívom tovább harcom,
-
Hagyom, hogy jöjjön a sorsom.
-
Titeket szerettelek nagyon!
-
Ti voltatok a vigaszom.
-
Már csak teher vagyok, ezt tudom,
-
Hisz rátok zúdítom a bánatom.
-
Mindent köszönök, csak ezt mondhatom.
-
.........................................................................
-
2,
-
Ne kívánd azt, mit nem lehet,
-
Ne kívánd a vesztemet.
-
Szívem, csak téged szeret!
-
Szívnek keserű az ily élet,
-
Néha rossz útra téved.
-
Ezt, majd te is megérted.
-
Nagyon kérlek,
-
Csupán kép, emlék soha ne legyek,
-
Hisz nagyon szeretlek.
-
.................................................
-
3,
-
Szeretni szeretlek,
-
Hisz boldogságod életem.
-
Előttem sivár halom mered,
-
A szememben szíved remeg.
-
Ráteszem fejem,
-
Igazat mond szívem.
-
Ellopnám az időt,
-
Csak tovább bámulhassalak,
-
Mint gyönyörű nőt.
-
Te mégis csak mosolyogsz fölöttem,
-
S hallgatva ülsz,
-
Az élet dús zöld mezején.
-
Látod, egy szívet adok,
-
Az enyém!
-
E szív ugyan nem ifjú,
-
De tüzes még,
-
S nem bohó.
-
Kérlek, illesd homlokom meleg ajakkal,
-
Hisz oly szerelmes, bár már nem fiatal.
-
A szív melyet feléd nyújtok,
-
Már nem kacsingat másra.
-
Most őt néked felajánlom,
-
Élj vele, vagy nélküle.
-
.................................................
-
4,
-
Írnék levelet…
-
-
Úgy írnék levelet,
-
Csak nem tudom a címedet.
-
Írnék sok levelet,
-
S benne a nagy szerelmemet.
-
Írnék levelet, mókásat,
-
Melytől nevetésre húznád szádat.
-
Úgy írnék levelet,
-
Csak nem tudom a címedet.
-
Írnék néked verseket,
-
Szépet, s szerelmeset,
-
Csak nem tudom a címedet.
-
Megírnám tenéked,
-
Így nem élet az élet.
-
Írnék meséket,
-
Igaz történeteket,
-
S megírnám hiányosságom,
-
Hogy nem vagy itt fájlalom,
-
S hogy szeretlek nagyon.
-
Írnék levelet, csak nem tudom a címedet!
.................................................
- 5,
-
A kimondott szó
-
-
A kimondott szó,
-
Bíz vissza nem vonható!
-
Kimondom újra hát,
-
Szeretem magát.
-
Szeretem tekintetét,
-
Bársonybőrű kezét,
-
Csodás termetét,
-
Csillogó illatos haját.
-
Szeretem kedves szemét,
-
Aranyos mosolyát.
-
Kimondom újra hát,
-
Szeretem magát!
-
Csak foghatná föl,
-
Szívemből, áradat hogy ömöl.
-
Nem fáradt soha szám,
-
Nevét ezerszer kimondhatnám.
-
Karom csak ölelné,
-
Soha el nem engedné.
-
Kimondom újra hát,
-
Szeretem magát.
-
.........................................
-
6,
-
Fényes hold, ragyogó csillagok,
-
Ti látjátok álmom.
-
Ó szentek, kik fenn ültük,
-
A mindenség trónján!
-
Ti halljátok sóhajom,
-
Ti érzitek szívem fájó dobbanását,
-
Ti mind tudjátok szívem nagy titkát!
-
S nem szóltok,
-
Némán hallgattok?
-
A bánat hatalmas áradata elsodor!
-
Hagyjátok, hogy a kesernyés bú felemésszen?
-
Reménytelen szerelem,
-
Mi nyugodni nem hagy,
-
Fáj már, ha lélegzem is.
-
De az álmok tündérországában,
-
Én, én vagyok a hódító!
-
Csak, az ébredés,
-
Az ne lenne olyan szörnyű
-
............................................................
-
7,
-
Belenézel a szemembe,
-
Vajon mit látsz?
-
Bánatot, s sok szeretetet.
-
Szeretlek nagy szerelemmel,
-
De nem érzed.
-
Édes hangon szóltam hozzád,
-
Nem hallottad meg.
-
Rajongtam érted,
-
Nem vettél észre.
-
Ittam szavaid,
-
Nem figyeltél rá.
-
Lelkem-kitártam,
-
Nem érdekelt.
-
Szívem adtam,
-
Nem vetted észre.
-
Mikor eltűntem,
-
Nem hiányoztam.
-
Nézz a szemembe!
-
Gyengéd szeretetet látsz.
-
Nézz tovább a szememben!
-
Bánatot, s kínt látsz.
-
Nézz mélyebbre a szememben!
-
Képét látod, ki okozta fájdalmam.
-
Nézz csak a szemembe!
-
Ugye, magad látod benne.
-
....................................................
-
8,
-
Szemforgató, hamis érzések,
-
Lidérces illúziók,
-
Ezek lettek, vannak, s maradtak csupán.
-
Szívem erős marok szorítja,
-
Lelkem, mely érzékeny és finom,
-
Mint vak kislánynak hallása,
-
Ki hallja a sivatag homokszemeit,
-
Kés döfködi.
-
Mi egykor tüzes, izzó láva,
-
Csak kő, s hamu marad.
-
Egy kiégett, füstölgő, bűzös üreg,
-
Mi átveszi szívem helyét.
-
Mint ütődött gyümölcs,
-
Lassan rothadásnak indul lelkem is.
-
Lázadj, s szeress!
-
Ugyan, most nem tudok mást szeretni!
-
Undor gombóca van a torkomon,
-
Mint leprást, kerülném magam.
-
Hullaszagú lelkemből kilépnék,
-
Kitépném gyalázatos szívem.
-
Testem elhagynám.
-
Az agysejtjeim ilyenkor hová tűnnek?
-
Miért nem nyomják sárba
-
Szívem gondolatát?
-
Vétkeztem!
-
Megszerettem, s hogy ez így esett,
-
Magam, szégyellem.
-
Nem érdemlem ugyan,
-
De esdek bocsánatért.
-
.........................................................
-
9,
-
Szeretném, ha nem fájna semmi,
-
Szeretnék senki lenni.
-
Felszállni,
-
S csak repkedni,
-
Mindenhol körülnézni,
-
Sehol meg nem állni,
-
Mindent elfelejteni.
-
Lepkékkel kergetőzni,
-
Azt zöld fűre ülni,
-
Magam nappal süttetni.
-
Minden bút feledni,
-
Csak szeretni,
-
Jókat nevetni,
-
S nem hajbókolni,
-
Nem kegyes hazugságokat hallgatni.
-
Felhőtlenül hemperegni,
-
Sohasem szerelmesnek lenni,
-
De a barátokat megtartani.
-
Semmivel nem törődni,
-
Csak vígan élni.
-
Úgy szeretnék senki lenni!
-
..................................................
-
10,
-
A gondolatom, csak bolyong a messzeségben,
-
Mint vándor az utakon,
-
S az út porából,
-
Tudást, bölcsességet kovácsol.
-
Ki tudja most hol is vagyok?
-
Mint sokat látott ember,
-
Ki szólni ritkán mer,
-
Olyan az én lelkem.
-
A szívem, a szívem hogy milyen is?
-
Ő hallja a fák fájó sóhaját,
-
Ha szerelmesek szívet vésnek belé,
-
Csengő dallamát szíveknek,
-
Léleknek panasz szavát.
-
Ki látja, apokalipszis eljöttét jó előre,
-
Érzi, másik szív dobbanását.
-
Ki vagyok, s hol a helyem?
-
Nem keresem már rég.
-
Mint hatalmas folyó faágat,
-
Hagyom, hogy az élet áradata sodorjon.
-
Nem várom már a változást,
-
Ha jön, hát elfogadom.
-
Az életem, mint óriás kivénhedt óceánjáró,
-
Sok vízen hajózott,
-
Sok ember utazott vele,
-
De szép lassan, mindenki elhagyja
-
E süllyedő hajót.
-
Olyan vagyok, mint megfáradt vándor,
-
Ki hazaérve,
-
Sarokba dobja hátizsákját,
-
A többé nem kél útra,
-
Csak az emlékekből él.
-
...........................................
-
11,
-
Szavak
-
-
Szavak, melyek elsuhannak,
-
De belül, mégis megmaradnak.
-
Szavak, mik olykor előbújnak,
-
S nyugodni nem hagynak.
-
Szavak, melyek elgondolkoztatnak,
-
Némelyek felvidítanak,
-
Mások elszomorítnak.
-
Szavak, mik sokszor nem hatnak,
-
Fülem mellett elsiklanak.
-
De vannak szavak,
-
Mik kedvességgel, értelemmel átszőve szólnak,
-
S van, mikor bántóan hatnak.
-
De a lényeg, hogy vannak szavak!
-
Hisz mind valahol megmaradnak.
-
Szavak, mik megfognak,
-
S magukkal ragadnak.
-
De fontos, hogy vannak szavak,
-
Ha mind magukról, nem is hallatnak,
-
Mert van, amit csak a szívek hallanak,
-
S a lelkek, mint jó postás, továbbítanak.
-
Van úgy, hogy nem kellenek szavak,
-
Egy érintés, egy pillantás néha kedvesebben szólnak,
-
Mint a legédesebb szavak.
-
Bár, akkor sem árt, ha vannak szavak.
-
................................................................................
-
12,
-
Oly nagy a csend nélküle, szinte hallom mit akart utoljára mondani
-
-
Láttam sötétedő arcát,
-
Halállal vívott kemény harcát.
-
Éreztem keze utolsó, enyhe szorítását,
-
Láttam tiszta szeme utolsó pillantását,
-
S láttam koporsó fedelét,
-
Mint rejti el a mély sötét.
-
Fájdalmas, hogy már nincs szava!
-
A sírgödör már zárva,
-
Teste föld alá zárva.
-
Tudom, nem vesztettem el,
-
Hisz fentről majd figyel!
-
Emlékét őrzöm szívemben,
-
Arca mosolyát elmémben.
-
Nincs édesapám már többé!
-
De emléke, bennem él örökké!
- ..............................................
- 13,
-
E szív szavát csak az hallja, s érti,
-
Ki igazán szereti, s érzi,
-
Hogy fáj a dobbanás neki.
-
A gondolat játszik velem.
-
Milyen is az életem?
-
Mi jót is tettem?
-
Mára mindent elvesztettem?
-
A sötét felhők csak gyűlnek,
-
A homlokomra ráncok ülnek.
-
A gond neheze nyomja lelkem,
-
Ólomsúly összepréseli szívem,
-
Már alig bírom,
-
Annyi most a gondom.
-
Vigaszt vajon ki hoz?
-
Szólok egy kedves lányhoz.
-
Ki hallja e szív keserű szavát,
-
Vizsgálja meg önmagát,
-
Hogy ne törjön tovább a gát!
-
De intézze csak a dolgát,
-
Ne sajnálja, ha szakad a gát,
-
S ne zavarja, hogy e szív, már nem sokáig végzi dolgát!
-
Lelkemből a túlzott szeretet áradt,
-
Mára a szívem is belefáradt.
-
Nem tudok már, lehet szeretetet adni,
-
De úgy szeretnék kapni!
-
................................................................
-
14,
-
Esmihez
-
-
Nem nézem korom,
-
Előtted fejem meghajtom.
-
Nagyváros vásári forgatagában,
-
Mint szende szűz, ki áll egymagában,
-
Szemlesütve, félreállva, zűrzavart magára hagy,
-
Te, kedvesen épp ilyen vagy.
-
De lelked gazdag tündérországába,
-
Elvész a vásár forgataga.
-
Fényes tehetséged megcsillantod,
-
S hogy igyuk szavaid édes nedűjét, hagyod.
-
Nem álomvilág miben jársz,
-
A földön két lábbal állsz!
-
Te látod lelkeddel,
-
S érzed szíveddel,
-
Mit más nem lát két szemmel.
-
A jövőd hajója az életed tengerén simán utazzon,
-
S az utad csak boldogságot hozzon.
-
......................................................
-
15
-
Vágy
-
Szobámban szürke esten,
-
Üldögélek búsan, semmi kedvem.
-
Szívem mélyén, sötét koporsóban,
-
Elhalt álmok élednek halkan.
-
Álomsereg büszke vezére voltam egykoron,
-
S most itt vagyok, s szelíd szavadra vágyom.
-
A bársonyérintésű szelek is sírdogálnak,
-
Lelkemből egy sóhaj tör utat magának.
-
E puha kézre úgy vágyom,
-
Annyira kívánja minden tagom!
-
Sok percem elrepül,
-
Míg üldögélek itt tétlenül,
-
De mégis egyre fáradok,
-
Fejemben csak röpködnek a gondolatok.
-
De megpihennék most ám
-
A lelked tiszta taván!
-
..................................................
-
16,
-
Már látom keserű sorsom,
-
Mint hanyatlik élet büszke hegyéről.
-
Amott, a messzeségben cikázó,
-
Tűzpiros madár,
-
Égi sötétet hány felém mélyéről.
-
Látom piroslós arcod,
-
Mely rezdületlenül tűri vesztem.
-
Szemed, úgy nézi torz arcom,
-
Mint tintapacnit ócska lapon.
-
A szeretet vörös madara, belém mar,
-
Mint házat vigyázó eb, a betolakodóba.
-
Erőm fogy, e madár csak támad,
-
Újra meg újra lecsap rám,
-
S már közel van az élethegy lába.
-
Fékezd e madarat!
-
Fogadd el önmagad!
-
Elvesztésed tragédia lenne,
-
Mint tornádó okozhat városban.
-
Szereteted hiánya nyomorba dönt,
-
Kietlen pusztaság maradna lelkemben.
-
....................................................................
-
17,
-
Őrződ leszek
-
-
Őrződ leszek, ígérem!
-
Éjjel, s nappal elkísér fényem.
-
Tartanod nem kell semmitől,
-
Lábad előtt, a vakmerő is megdől.
-
Csak viszonozd szeretetem,
-
Ne legyen oly árva a lelkem.
-
Szememből védőpajzsot fonok köréd,
-
Minden rossztól, ez majd megvéd.
-
Nem enged, csak dalos madarat,
-
Hisz oly erős az akarat.
-
Őrződ leszek, ha nem is kéred,
-
Mert szeretlek téged.
-
....................................................
-
18,
-
Süvöltő szél pirosítja képem,
-
Vad fuvallat borzolja hajam.
-
Arcomba csapódik egy esőcsepp,
-
Mint könny, gördül végig bőrömön.
-
De meg nem állok, zugba nem bújok,
-
Hisz bennem is ily fergeteg tombol.
-
Ordító szél tépi emlékem fájának lombját.
-
Dübörögve ugrál szívemen a fájdalom,
-
Lelkemen egy bánatsereg áthatol.
-
Sérült lelkemben forrás fakad,
-
Őszinte könnyhullás forrása.
-
Könnyvíz lelkemre sül,
-
Mindent felégető tűz égeti szívem,
-
S már mellem is veri bűnbánás.
-
Koponyám prés szorítja,
-
Enyém hát a poklok összes kínja!
-
De megérdemlem és elviselem,
-
Mert te adtad nekem.
.................................
- 19,
-
Szélre szórt szó
-
Most őszintén szólok hozzád.
-
Szerettelek!
-
Szerettelek, hisz oly közel álltál hozzám,
-
Szerettelek, mert jó voltál,
-
Szerettelek, mert szép vagy.
-
Szélre szórt szó mit ért szavam,
-
Ezért, vádolhatnám akár magam.
-
Szerettelek hangodért, jókedvedért,
-
Szerettelek könnyedért, lelkedért,
-
Szerettelek önmagadért.
-
Szeretetteljes szívem, erős karom,
-
Ez egy nagy halom.
-
De szélre szórt szó, mit ért szavam,
-
Hiába forgott az agyam.
-
Amit meg kellett tennem,
-
Az bíz megtettem.
-
A baráti kézbe beleharaptál,
-
Most nélkülem maradtál.
-
Szélre szórt szó, mit ért szavam,
-
Könnyemből lett az én tavam.
-
Szerettelek, nem neheztelek,
-
S el nem felejtelek,
-
Igaz, már nem ismerlek.
-
...........................................
-
20,
-
Dalolj kispacsirtám, dalolj!
-
Kitudja, meddig hallgathatom dalod.
-
Csicseregd el hazug módon,
-
Hogy gondtalan az élet,
-
Mindig derűs az ég.
-
Szeretem hallgatni, bár tudom,
-
Hogy egyszer majd,
-
Beborul az égbolt,
-
S az élet sem lesz vidám.
-
De te, csak dalolj kismadárkám,
-
Hisz úgy szeretem hallani!
-
Fényes trillázásod meleget ad szívemnek,
-
Akkor is, ha tudom ez nem a valóság.
-
........................................................ |
AJÁNLOM AZ OLDALT
