• 1,
•  
• ha úgy érzed, hogy lelked szétszakad,
• s összedől a világ,
• ha érzed hogy a szíved fáj,
• és ezernyi sebből vérzik,
• ha agyad elönti a keserű bánat vére,
• s azt mondod:elég nincs tovább,
• jusson eszedbe, egy öreg, fáradt barát,
• egy megtépázott, sokat próbált szív,
• mely érted is dobog.
• fordulj hozzám akkor,
• hogy könnyed letörölhessem,
• lelked összerakhassam.
• a sok zavarban jó utat mutassak,
• a szíved vérző sebeit
• szeretet fonalával összevarrhasam.
• engedd, hogy építsek egy új világot,
• melyben kiket szeretsz,
• mind beleférnek.
• :::::::::::::(  ):::::::::::::::::::::::
• 2, 
•  
•          fotód
• csak tinta és papír.
• de nékem nem csak tinta és papír!
• a mindenségben a minden,
• a reménytelenségben a remény,
• a szürke, ködös napokon a napsütés,
• sötét éjben csillagfény,
• zord, hidegidőben meleg menedék.
• tehát, jó a sok rosszban.
• megnyugvás a nyugtalanságban.
• nem csak tinta és papír,
• minden a mindenségben!
• :::::::::::::(   )::::::::::::::::::::
• .3,
•  
• ha nézlek, szemem szemedről alig téved.
• igéző tekinteted az agyamba fúródik,
• s ott, csendesen letelepszik.
• mosolyod lelkem vidulása,
• te magad szívem dobbanása.
• ezt a szívem, s lelkem érzi,
• de az eszem nem engedi.
• :::::::::::::(    )::::::::::::::::::
• .4,
•  
• belém szökött a magány.
• gondolok üres világomra,
• hol nézni is egy szenvedés.
• hová tűnt szépremények éjjele?
• e szomj meggyötör,
• s zuhan szívem lakatlan házára.
• nyohortól a jó is elrohad,
• mondja bölcsen, serőt adón a kín.
• letünt idő sűrű homályán,
• szemem mindhiába néz,
• csak lelkem, s fájó szívem lát át.
• tudom, hogy nemsoká mennem kell,
• hisz hívogatnak az égiek.
• gyászoljam ifjuságom?
• bárhogy is fáj, már nem tudom.
• tekintetem mély, s üres,
• csak nézek, de nem látok,
• mára már nem beszédes.
• lassan elmegyek.
• nincs kitől búcsúzzam.
• szemem pillája ólomnehéz,
• de utolsó erőmmel nyitva tartom.
• kitárom szívem, s lelkem,
• hátha van még ki szeret,
• ki meggyászol,
• s értem szívből könnyet ejt.
• ::::::::::::::(    )::::::::::::::::::
• 5,
• .
•    jó hogy vagy nekem
• .
• suttogom a néma éjnek,
• szeretlek téged.
• mondom a virágnak,
• beszélem a fának,
• kiáltom az erdőnek,
• végre tavasz van szívemnek!
• lágy tavaszi szellőre csókot szórok,
• s ha símogatja arcod,
• érezd hogy ott vagyok.
• csivitelő madárkára lelkem bízom,
• hogy hozzád vigye angyalom.
• de szívem, a szívem azt magam viszem.
• hogy bántsanak azt nem hagyom!
• küzdök mint bősz apa,
• ki szereti gyermekét,
• mint oroszlán ki védi kölykét!
• néked adom szívem, s lelkem,
• hogy bántsanak azt nem hagyom.
• ::::::::::::::::(    ):::::::::::::::::::::
• 6,
• .
• talán egyszer vége lesz a láznak,
• de most még éget nagyon.
• a szerelem pillangói szállnak,
• hogy magukkal vigyenek bíz hagyom.
• boldog az az ember,
• kinek te vagy ereje,
• boldog az, ki szeretni mer,
• örökké a boldogság ölelje.
• talán egy más létben, s korban,
• vége lesz e láznak.
• csak bízz önmagadban,
• s az emberek szeretni fognak.
• ez most a búcsú, s kezdet is,
• mely ránktör rútul.
• ez most fájni fog ha tudjuk is,
• hisz a láz szeretetté alakul.
• a szeretet nem kérkedik,
• nem viselkedik bántóan,
• nem fuvalkodik,
• a szeretet csak van.
• nem keresi a maga hasznát,
• nem gerjed haragra.
• tehát bátran használd,
• s a rossz nem akad horogra.
• a szeretet nem rója fel a rosszat,
• a szeretet egy tiszta érzés,
• mely a szíved ajtaján kopogtat.
• nyíljon szíveden egy aprócska rés,
• a szeretet akkor ott helyet foglalhat.
• :::::::::::::(    ):::::::::::::::::::
• 7,
• .
• magam ablakod előtt elvermelem,
• kezemben szívem szorongatom kedvesen.
• az majd kihajt, s nagyra nő,
• csak lásd milyen óriás ő.
• örökké ott áll majd rendületlenül,
• s vigyáz rád kéretlenül.
• ha bántod is akaratlan,
• marad ő akkor is hajthatatlan.
• fa, mely nő egyre nagyobbra,
• napsütésben árnyékot ad gyakorta.
• szívből egy örzőangyal!
• kérlek, vidd magaddal,
• hidd el megéri,
• mert nagyon tud szeretni.
• ::::::::(    ):::::::::::::::::
• 8,
•  
• a szívem gyötrelmétől,
• megfakul már a nyár is.
• hervadnak kertem virágai,
• s díszeim, mind odavesznek.
• bús fejem asztalomra borul,
• de a bánat pihenni nem enged,
• zilált lelkem fájdalommal tölti meg.
• szemem már fáradt,
• csukódna rég szegény,
• de kinyitja folyton a könnyáradat.
• könny, mint hatalmas sereg,
• vonul végig arcomon,
• áztatja, támadja ruhám s kezem.
• nincs már harmónia, lágy zene?
• a messzeségben csak dobok harsognak.
• hát merre jársz szerelem?
• ki, s mi vagy te?
• érzem, s csak hallgatok,
• félek megszólalni már.
• hol laksz szerelem?
• egy kietlen, vad helyen,
• hol sátán sem neveti szentebb,
• iszonyúbb vidéken létét.
• hé,hát még kérdezed,
• hány szerelmes csók, s ölelés lenne elég?
• mint ahány csillag van az égen,
• sivatagot ahány homokszem borítja,
• ezer,s ezernyi, számlálhatatlan.
• visítva ordíttja szívem fájdalmas szava,
• hát akarlak téged szerelem!
• :::::::::::::(    ):::::::::::::::::::::::
• 9,
• .
• ha majdreszkető kezed,
• megfogja remegő kezem,
• s vállamra hajtod ősz fejed,
• egy verset olvasunk,
• e vers ez legyen.
• ahogy reszkető öreg kezed
• megfogni merem,
• úgy suttogom akkor is,
• szeretlek kedvesem.
• olvasunk fáradt szemmel,
• egy könnycsepp gördül
• arcunk ráncain végig.
• lám, a szerelem mégsem lett unalom?
• a kis unoka szalad hozzánk.
• s kérdi: miért sírtok nagyi?
• mit mondunk majd akkor?
• hát eltudjuk mondani,
• hogy hosszúidőn át,
• sikerült egymást nem keseríteni,
• s elmondjuk, milyen jó szeretni.
• ha már járni is nehéz,
• ez unoka majd segít.
• majd mondja:
• nagyi, milyen jó is szeretni!
• ha már lecsukódik szemünk pillája,
• fáradt testünk örök nyugovóra tér,
• biztosak lehetünk,
• az unoka viszi tovább azt,
• hogy nagyon jó szeretni.
• ::::::::::(    )::::::::::::::::: 
• 10,
• .
• írom levelem jó anyám neked,
• a szívem majdnem megreped,
• írom, hogy fáj a messzeség,
• nélküle az életem üresség.
• nem érezhetem simogató kezét,
• de érzem szíve melegét.
• a nagy ünnepre majd hazaérkezem,
• de messze van még jaj énnekem.
• mondd meg jó anyám neki,
• hogy a te fiad mennyire szereti,
• s hogy száz rózsát küldetek,
• amit a házára tetetek,
• hogy lássa falum minden lakója,
• ide más legény a képét ne tólja.
• mondd meg néki jó anyám,
• nékem sehol sincs más babám.
• arra kérlek,jól nézd meg az arcát,
• írd meg nékem minden szavát,
• s többször olvasom levelednek ezt a sorát.
• de azt is írd meg jó anyám nekem,
• hűen vár e még a kedvesem,
• had nyugodjon meg a szívem,
• hisz annyira szeretem.
• ::::::::::::(    )::::::::::::::::::
• 11,
• .
• nem érzed már szemem pillantását,
• nem érzed lelkem lágy simogatását.
• hát hallgasd gyötört szívem dobbanását,
• hogy veri fájdalomtól üvöltve ritmusát!
• hát nem szeret senki!?
• ezernyi kis apró, tépett sebből vére hull,
• szegény, alig dobban már,
• de szól:szeress, hisz úgy tudok szeretni.
• lassan megáll,csak sóhajt már.
• vedd kezedbe, s érezd,
• hogy mennyire tud szeretni!
• öleld ha kell neked,
• ha nem, hát dobd a sárba,
• had dobbanjon még egyet utoljára.
• ::::::::::::::(    ):::::::::::::::::::
• 12,
• .
• reggelre mindig gyűrödt, könnyes párnám,
• hiányzol kicsi rózsám!
• mint büszke, óriás hegy ,
• állom a rohamokat,
• hiába mossa eső, tépi szél,
• s vágja megannyi cikázó villám,
• csak áll némán.
• olykor kiáltanám a csendes messzeségbe,
• mint mozdony kürtje a néma völgyben,
• hogy benne vagy a szívemben!
• igaz , ez a szív, már öreg s gyenge,
• de mint kedvesét a szerető,
• át ölelne és szeretgetne.
• engedd, hogy magamhoz öleljelek,
• engedd, hogy szerethesselek.
• ::::::::::::::::::(    ):::::::::::::::::::::
• 13,
• .
•  
•  iszonyat, s undor,
• mit ember elkövet.
• a jókat bántják.
• azt,ki soha nem kér, csak ad,
• ki ha fáj hát simogat,
• ha sírsz, hát vígasztal,
• rosszat benned soha nem marasztal.
• ki ha lázas beteg is,
• csak kérni kell, s már megy is.
• lám-lám, mégis bántanak,
• lassan már élni sem hagynak.
• de nem panaszkodom, s nem haragszom,
• csak magamban szomorkodom.
  :::::::::::::(    ):::::::::::::::::::
  14,
• .
• rózsa leszek ha annak vagy virága,
• s kesztyű ha szúr az ága.
• ha tested fázik, puha bársony leszek,
• s válladra mint takaró rá telepszek.
• ha kell,páncélos lovag leszek,
• s ha bántanak,
• dühös sárkánynak is neki megyek.
• ha fáradt tested, ágy leszek,
• fejed alá szerető szívet teszek.
• ha szomorú vagy, humor s mosoly leszek.
• ha kell hát lábtörlőd leszek,
• csak engedd hogy valamid lehessek,
• mert féltelek, s szeretlek.
• ::::::::::::::::(    ):::::::::::::::::::::::
• 15,
• .
• ezernyi holdvilágos éjszakát,
• egy lányról álmodtam át,
• s hallottam hívogató, csengő szavát,
• ...töltsünk el még sok éjszakát.
• ábrándokat kergetek,
• hisz csak egy álomlányt szeretek,
• s félek, hogy felébredek.
• egyszer a felismerés hasított belém,
• ..hát te jöttél felém!
• mint égi tünemény,
• mint álom, mi valóra vált,
• még az idő is megállt.
• hát táncoljunk át ezernyi éjszakát,
• lépjük át e fények kapuját!
• a szerelem emeljen fel a fellegek be minket,
• örökre e tiszta érzés lepje el szívünket.
• ::::::::::::::::::8    ):::::::::::::::::::::::::::::
• 16,
• . 
• apám
•  
• sokat mesélt a multról,
• az átvészelt háborúról,
• a szenvedéseiről,
• a kegyetlen küszködéseiről.
• könny, hogy szemét hagyja el?
• ő soha nem hagyta magát ennyire el.
• munkás ember volt, kétkezi,
• már a megérdemelt pihenését "élvezi". 
• büszke, kemény volt, mint az acél,
• hogy gyermekeit felnevelje, ez volt a cél.
• példakép, kire felnézhettem,
• kiről bártan példát vehettem.
• mindig mindenben segített,
• gyakran erő felett.
• de tova szállt az ifjúsága,
• nyomát testén hordozza,ráncai mint megannyi fa ága.
• egy megtört, fáradt ember áll előttem betegen,
• de még mindig kéri, had segítsen.
• most rajtam a sor, hogy segítsem,
• hogy hátralévő életét megkönnyítsem,
• mert az apám, s nagyon szeretem.
• de amikor rá nézek,
• szemeim mindig könnyesek.
• a lélek egyszer úgyis elszáll a testből.
• oh, de égiek,még nem kérek ebből!
• egykoron büszke ember, s hatalmas,
• mára öreg, s apró. de fájdalmas.
• hát Ő az én apám,
• magára, soha nem hagynám!
• :::::::::::::(    ):::::::::::::::: 
• 17,
• válasz
• .
• síron túli hangok,
• nyöszörgő démonok,
• kínzó fájdalmak.
• mind belőlem fakadnak?
• az élet rövid és kevés,
• de szívbe, mély nyomot vés.
• az agyamban dübörög a gondolat,
• a szívem hangosan zakatolgat!
• izzadt és büdös vagyok.
• a dühtől majd felrobbanok!
• mint veszett rókának csurog nyálam,
• az igazságtalanság nem vethet lábat nálam!
• lelkem háborog, mint felvadult tenger,
• melyre nem merészkedik ember.
• az idegeim, mint gitár húrjai, pattanásig feszült,
• hisz személyem, igazságtalanságban részesült!
• ismét, s újra csak alaptalan vádolnak,
• s hazug, cukrosnak ki kiáltanak.
• hát itt a szívem és lelkem,
• nézzétek át jól énnekem!
• az embereket tisztelem s szeretem,
• kikkel beszélek, szinte mind lehetne gyermekem.
• kik vádolnak, érzést nem tisztelnek,
• nem ismernek, mégis gyűlölnek.
• hát üzemem néktek elvakult emberek,
• a lelkem tiszta, s a pokolra nem megyek!
• :::::::::::::::::::::(    )::::::::::::::::::::::
• 18,,

• Egy lányhoz

• Cikázó fények, csillogás, pompa,
• Szórakozás éjjel s nappal.
• Csábítás, flört, zene, tánc,
• Igen, ez is kell néha.
• Csak soha ne feledd,
• Mindig maradj önmagad.
• Könnyű, pille léptekkel járható út,
• Rózsaszín tündérvilág,
• Fehér, pufókfelhőkön ugrándozó angyalok,
• Ezek mind csak álmok s ábrándok.
• Hát járj a földön súlyos léptekkel,
• Állj két lábbal a realitás talaján!
• De nyitott szemmel, s szívvel,
• Akkor majd látod, mi is a való.
• Józanész, meleg szív,
• Felvértezett lélek,
• Akkor látod, ki is a barátod.
• Látod, s érzed, az emberek hogy élnek.
• Mindennapi küszködés, s szeretet,
• Harc valami eléréséért.
• Közöny, gyűlölet és szeretet,
• Ezek mind bennünk vannak.
• Válaszd szét, s szeresd kit szeretned kell,
• S kit gyűlölsz, légy közömbös hozzá.
• Az alázatból nem kell!
• Légy büszke, de igazságos,
• Néha engedékeny.
• Repkedhetsz bármerre a földön,
• Mint pillangó, virágról virágra,
• Szeretni, csodálni fognak a jó emberek.
• :::::::::::::::::(    ):::::::::::::::::::::::::::
• 19,
  • Ágikának

• Lehet, hogy langyos tavaszi szellő vagyok,
• S lágy fuvallatom simogatásával megnyugvást hozok,
• Pedig csupáncsak önmagam vagyok.
• Igen, néha jövök, kicsit vagyok, s megyek,
• Boldog a lelkem, hogy köztetek lehetek.
• Lehet, talán azért vagyok,
• Hogy szebben ragyogjanak a csillagok?
• Ha jelenem így vagy úgy feltölt örömmel,
• Hát igyekszem, s megtoldom lelkemmel.
• Ha valóban így érzed, annak örülök,
• Barátságunk, legyen hát örök.
• :::::::::::::::::::::::::(    ):::::::::::::::::::::::::::::::::::::

20,

• Apámról
• .
• vaj’ megéli a holnapot?
• Ő ki egykor a térdén lovagoltatott,
• Ki sok minden jót adott,
• Nevelt, s taníttatott.
• Ha betegvoltam, cirógatott,
• S őszintén aggódott.
• Vaj’ lesz még jó kedve?
• Neki, ki vitte totyogó fiát a kertbe,
• Ki vitt magával, ha csak tehette.
• Ki gyermekeit becsülettel felnevelte,
• A családját úgy szerette.
• Vaj’ beszélhetek még vele órákat?
• Vele, aki soha nem volt fáradt,
• Ha munkából is jött, jó szót mindig mondott párat,
• S épített nekem homokvárat,
• Vagy készített játékot  párat.
• Apám miért veszed el istenem?
• Keserű most a kenyerem,
• Hisz én őt úgy tisztelem, s szeretem!
• Még szinte nem is segíthettem,
• Nem háláltam meg a felét sem szerintem,
• Annak, amit ő tett értem.
• Fáj, sír a szívem, s lelkem,
• Hisz nemsokára elveszítem.
• De aranyozom utolsó napjait, rajta életem!
• :::::::::::::::::::::::::::::(    )::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

21,