Boldogság rózsacsokrát szagolom,
Egy kicsit, ha szúr, nem bánom.
Leülnék melléd csendesen,
Lehetnénk együtt szerelmesen.
Átjárja szívem a szerelem,
Kellesz nekem kedvesem.
.
Bevallom, szeretlek nagyon,
Állandóan nálad gondolatom.
Lehet gát több száz,
Imádatom mind leigáz.
Nézhetnek nagyot az emberek,
Titkon, s nyíltan, csak téged szeretlek.
.
Boldogság minden pillanat veled,
Álmaim, már rég ismered.
Lelkemnek tündér tavi gazdagsága,
Imádlak vele TE drága.
Nélküled, jaj szavakat fűzök koszorúba,
TE vagy, aki laksz szívem szobájába.
.
Drága, egyetlen kincs vagy nékem,
Ajkam szóra emelni mégsem merem,
Nagy érzelmi vihar lelkemben tajtékzik,
Igazából, a válaszod, amiben szívem bízik.
.
Gyakran gondolok rád szívemmel,
Ugyan úgy szeretlek nagy szerelemmel.
Szeretlek, míg csak felhő van az égen,
Zord, kemény idő télen.
Imádlak, amíg tudom eszem,
Kellesz, míg csak lélegzem,
Akkor is, ha épp most nem fogod kezem.
.
Gyenge ölelésedre vágyom.
Ugye nem hiába várom?
Leng zászlaja szerelemnek,
Akarlak örökké kedvesemnek.
.
Istenemre mondom,
Szeretlek, de oly nagyon.
Te kellesz, s más senki,
Vágyom perced, legyen ezernyi,
Álmom lehet rólad megannyi,
Nem tudok már nélküled élni.
.
Beteljesülni látszik reményem,
Elvitted szerelmes szívem,
Titokban ezt reméltem,
Te és én, mi ketten,
Imádjuk egymást végtelen
.
Eddig folyton azt hittem,
Dicső lesz jövőm, s vele jelenem,
Idegek, csalódások harca nem bánthat engem.
Na most tapasztalhattam,
Akárhogy is, nem akartam.
.
Nagyon várom azt a percet,
Amikor karjaid ölelnek.
Gyengéden körbevesznek,
Olthatatlan szerelmek.
Nem kell mástól a szerelem!
Szerelmem neked adom kedvesem,
Ezerszámra téged csókol ajkam hevesen,
Rendíthetetlenül erős az érzésem.
Ezek csak szavak jól tudom,
Tartalommal jól megrakom,
Lelkem, s szívem is bennhagyom.
Erről győződj meg TE magad.
Kellesz nekem, mint földnek az eső,
Jaj a szerelem belőlem hogy tör elő!
Annyira szeretlek, elmondani sem tudom,
Nincs is erre jó szó, de érzi minden tagom,
Csak képzelet, mely hevesen integet,
Imádlak nagyon tégedet.
.
Kedves szívemnek az a perc,
Amit veled tölthetek el.
Remélem TE is így érzed!
Ezerszer súgom a füledbe,
Szeretlek lélektelin és szüntelen!
.
Imádom szinte mindened,
Bárcsak enyém lenne lényed.
Oltalmaználak minden rossztól,
Lyukas, bűnös szavaktól.
Add hát a szíved, s búcsút intek búnak.
.
Ezer kimondatlan szó,
Remegve ül ajkamon.
Istenemre, most párat kimondok!
Kedvesem, szeretlek,
Akarom, hogy TE is viszont szeress!
.
Drága kincs, értékes ember vagy nekem,
Áldom az eget, hogy fogod a kezem,
Vigasztalsz, s vigyázol rám.
Igaz barátom vagy ám!
De gyere gyakran továbbra is hozzám.
.
Illatos virágot szedtem a réten,
Láncocskába fűztem a héten,
Odaadom ezt most szeretettel,
Névnapodra nagy tisztelettel,
Akár ezerszer, nagy nagyrabecsüléssel!
.
Nyári ég alatt járkálok keresve boldogságom.
Ugyan ki másért is vettem nyakamba városom?
Szeretlek, csak téged, ezt elmondhatom.
Zizegve bizsereg ereimben a vérem,
Imádlak, TE vagy az erős vértem.
Felemelem fejem, s rád szegezem tekintetem.
Üvegnek ugye talán nem nézel?
Lakott már szíved! Ugye velem érzel?
.
Tőled már nem akarok elválni,
Inkább meg akarnék halni.
Bólogat a rózsatő is,
Imádlak, legyen akárhogy is.
.
Kívánlak még mindig,
Ahányszor csak felkel a nap,
Rendült ugyan bizalmam,
Cserbenhagytál, elmentél.
Szeretlek, s visszavárlak,
Igaz, már mást ölel karod.
.
Rágódom egy gondolaton,
Oh, nem tudlak hívni telefonon,
Bár közelebbről is megismerhetnélek,
Igazából, tán meg is szeretnélek.
.
Örültem biztonságot adó lényednek,
Csalódtam, adtál az érzéseknek.
Szeretlek, még megbocsát szívem,
Igen, ha össze is törted lelkem.
Keresem emléked minden mozzanatát,
Elhagytál, keserűn érzem, idő minden pillanatát.
.
Lángra lobbantottad szívem,
Akarom, hogy fogd a kezem,
Letöröld a könnyem.
Akarom, hogy szeress engem!
.
Aranyszálon függő rózsaszál!
Neved szinte szerelemért kiabál.
Irigylek minden embert, s szemet,
Ki csak pillantást rád vethet.
Óriási lehet benned a szeretet!
.
Szeretnélek lázasan ölelni,
Üldögélve forrón csókolni,
Nézni, s édesen becézni,
Illetni ismét csókkal ajkad,
Kacsódra is bőségesen akad.
Ember más nem kell, csak TE magad!
.
Aranyos vagy jelentősen szívemnek,
Rólad csak jót mesélhetnek.
Nagyon jó veled, tisztellek,
Igazából, barátian szeretlek.
.
Mindig mosolyt csalsz az arcomra,
Akár meddig ülnék a padodra
Tyúklépésben járnék a sarkadba
Irigykedem a barátodra.
.
Mellettem állsz jóban, s rosszban,
Egyéb bajomban, gondomban.
Lelkünk testvéri,
Igazi, olyan egyedi,
Nagyobb baj, így nem érheti.
Drága testvérem vagy,
A szíved oly jó és nagy!
.
Remeg szerelemtől a szívem,
Integet feléd a lelkem,
Tavasz van énnekem
Akkor, ha átölelsz kedvesem.
.
Zsendülnek szép szavak számban,
Simogatnak ezer számban.
Ugye felfogta szíved?
Zsigereimben a szerelmet érzem,
Szeretlek, suttogom a néma esten.
Imádattól forró testem, csak jöttödet lesem 
.
Sóhajok, s vágyak völgyében,
Zizeg a szív szerelemben.
Ezer csók, mi el nem csattant,
Ringón ölelő szívemből kipattant.
Esztelen szárnyalással hozzád igyekszik,
Tüzes ajakadra, forrón rátelepszik.
Lerója régi, oly édes adósságát neked,
Elönti lázas, szerelmes csókkal tested.
Kár, hogy nem lehetek örökké veled!
.
Nem kell, hogy rám nevess,
Csak engem szeress!
Óra, ha gyorsan jár is,
Ne menj el máris.
Remegő ajakkal kimondanám,
Szeretlek kicsi Nórám.
Integessem csak az idő nekünk,
Legyen örök a szerelmünk.
.
Csendes patak folyik lassú görgedéssel,
Szerelmem, rád simul könnyű érzéssel.
Ajkam az ajkadhoz ér forró érzelemmel,
Bolond szívem szívedhez, őrült szerelemmel.
Immár, csak téged látlak szívégető szemmel!
.
Kívül csupa báj, kellem,
Lehengerlő, s szeretem,
Akkor is, ha néha nevelem.
Ugrándozik, játszadozik,
De nem hazudozik.
Imádom eme drága csemetét,
Az isten hosszan tartsa meg életét.
.
Bajomban vigaszom,
Esdeklésemben támaszom,
TE, aki az igaz barátom,
Tőled a jót, csak úgy kapom,
Igyekszem, s mind a jót visszaadom.
.
Dallam neved, mi szépen játszott zongorán,
Ihletett képed, s keltem jó korán.
Átutaznám érted az egész univerzumot,
Csak láthatnám már újra eme arcot.
Szívem csordultig tele minden jókkal,
Kérlek, fogadj szélesre tárt karokkal,
Akkor kimondom, szeretlek, teljes torokkal.
.
Bolond minden óra, s nem kell,
Ami nélküled, múlik el.
Napsütéses a perc, s a pillanat,
Drága karod, ha átölelve simogat,
Igyekszik szavad, mi gyakran hívogat.
.
Gyűlölöm a napot mikor velem szakítottál,
Ezzel alaposan, de nem véglegesen, megbántottál
Remélem, a sors összehoz még bennünket,
Gyógyíthatnánk együtt sebünket,
Őszből, tavasz lepné meg szívünket.
.
| |
Pont TE, vagy ki kell nekem,
Igaz barátra lelt benned lelkem.
Csak hogy tudd, fontos vagy,
Úgy, mint eső száraz földnek.
Repeső szívem, örül érkezésednek. |
.
| |
Mikor elém képzellek szeretettel,
Ajkam megremeg, csók emlékezettel.
Csak mondaná folyton,
Igazán édes hangon,
Kellesz nekem nagyon.
Állandóan rád gondolok,
Mert beléd, szerelmes vagyok. |
.
| |
Zengnek a harangok,
Ha lépted hallják.
Szólnak a szívek,
Ha jöttöd érzik.
Órák édes zenét játszanak,
Ha velem vagy.
Fanfárok harsognak,
Ha csókot adsz.
Imádlak, amennyire csak lehet,
Add hát nekem végleg a szíved. |
.
Maradj mindig hűséges barátom,
Addig sem eshet bántódásom.
Renghet a föld s a világom,
Csak TE vagy a puszipajtásom.
Ezerszer bánthatna szívfájdalom,
Letörhetne sok hatalmas bánatom,
Lábam nem emelvén, megbotolhatom,
Akarom, hogy maradj, testi-lelki jó barátom.
.
Kár, hogy vége lett barátságunknak,
Az oly jól induló kapcsolatunknak.
Rendesen megszerettelek,
Csak mindhiába kértelek,
Szeress, hisz szeretlek.
Igyekeztem, elmentél, de megértele
.
A Balatonnál nyaraltam,
Naphosszat csak lazítottam.
De jaj, nagyot dobbant szívem,
Rendes srác, hogy szerettem.
Állandóan csak vele voltam,
S a tábor végén vele szakítottam.
.
Csaba kedves név lett nekem,
Szempillantás alatt megszerettem.
A számod bíz, már megszereztem.
Birtokolnád szerető szívem?
Igaz, sokat még veled nem beszéltem..
.
Remélek, talán szeretlek,
Osztoznak a szívek.
Bírlak, mindig várlak,
Igazán jó, ha látlak.
Keress, talán szeress,
Akarom, hogy rám nevess..
.
| |
Keresem állandóan édes lényed,
Az érzésem mellőled, nem enged.
Tőled elválni, soha, csakis téged!
Akár hogy is, szívem szeret, s nem téved..
.
Éreztük egymás szívdobbanását,
Gondolataink szabad áramlását.
Veled, boldog és szabad volt az életem.
Ezer sebből vérzik most a szívem!
Lehet, kicsit bele is halok,
Eltiltanak tőled a nagyok
De jó szívvel, s sokat gondolok együttlétünkre,
Örökké élni fog emléked, rátelepszik lelkemre.
Remegő, elcsukló hangon mondom,
Örökre el kell tőled búcsúznom.
Közel sem hozzám illő vagy, mondják a szülők,
Rossz ezt hallani fülnek, de mit is tudják ezt ők.
Egyet tudok, szeretlek, csak jönnek még szebb idők.
.
Rég volt mikor megszültél,
Igaz embert faragni belőlem, igyekeztél.
Tanítottál sok jóra, s szépre, az életre,
Anya, hálás vagyok ezért is egy életre.
.
Rég köttetett barátságunk,
Érték benne, mi magunk.
Kezet segítően egymásnak nyújtunk,
Áttolja az élet szekerét göröngyön kitartásunk,
Nem lehet így minékünk nagy bajunk,
Akad, hogy próbára teszik szívósságunk,
Kitartunk, hisz nagyon jó barátok vagyunk.
.
Többször is újra kezdtük,
Igyekeztünk, mindent elkövettünk.
Bevallom, ezt el is hittük.
Igen, mondtad, jó lesz minden,
Közben, nem változtál semmiben,
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
