-
1,
-
Ezerszer talpra állok ha kell,
-
Tragédia, bánat hiába lök el.
-
Talpra állok jó barátom, s segítek neked,
-
Hogy könnyebb legyen az életed.
-
Gondom, s bajom teszem félre,
-
Ha szükséged van e szívre, s észre.
-
Itt vagyok, csak vegyél észre!
-
Egy támaszt, s vigaszt,
-
Ki segítséget soha nem mulaszt.
-
......................................
-
2,
-
Erőm elhagyott,
-
Testem fáradt,
-
Lelkem sérült,
-
Szívem vérzik,
-
Torkom összeszorul.
-
A nézés is fáj,
-
De az agyam,
-
Az agyam az jár.
-
Élet, s halál,
-
Rövid ez a táv.
-
Élni, s halni.
-
Az élet miből áll?
-
Küszködés, hajtás,
-
Szeretet, szerelem,
-
Gyötrelem.
-
Feleség, család,
-
Több rohanás,
-
Több munka,
-
S jön az unoka,
-
Itt a vég.
-
Talán pihenés előtte,
-
De jön a vég.
-
::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
-
3,
-
Mily sokat bír az ember,
-
Az nem tudhatja
-
Kinek soha nem volt gondja.
-
Embernek maradni,
-
Akkor is ha gond van ezernyi.
-
Küzdeni tovább egy vagy több célért.
-
A családért,az anyáért.
-
Ha a teher már túlért,
-
Meg kell osztani egy baráttal.
-
A barát levehet válladról egy lapáttal,
-
De küzdeni nem hagyhatod,
-
Ez csak a te harcod.
-
............................................
-
4,
-
Kigyúlnak a fények,
-
Sétálok egymagamban.
-
Kabátom összehúzom,
-
Hideg van.
-
Egy magányos lélek,
-
Ki bolyong a városban,
-
Helyét keresve,
-
E nagyvilágban.
-
Csak sétálok töprengve,
-
Még beszélek is magamban.
-
Vajon minden rendben van?
-
Végignézem életem.
-
Mi az, mit még cselekednem kell,
-
Amit még nem tettem meg?
-
Még tennem kell,
-
Nem ülhetek nyugodtan,
-
A szeretet nem enged el.
-
.........................................
-
5,
-
Szívem összeszorul,
-
Fejem asztalomra borul,
-
S mint zápor, könnyem úgy hull.
-
Álmomban már nincsenek angyalok,
-
Néked én, már kevés vagyok.
-
Nem érzem virág illatát,
-
Csak lelkem fájdalmát.
-
Nem hallom madár dalát,
-
Csak sóhajom kérlelő szavát.
-
Hová tűntél ábrándok világa?
-
Nem maradt belőled te drága,
-
Csak fájdalmas szív dobbanása.
-
Dobban e szív szerelemből egy életen át,
-
Egyre csak veri ritmusát,
-
Várja a másik szív szavát.
-
....................................
-
6,
-
Húsvéti locsoló verseimből
Harmatos földön.
Szürke égboltra nézve,
Elképzeltem arcod,
S szomorúnak láttam,
Mint a hervadó félben lévő rózsát,
Melynek bimbója lekókad.
Eljöttem hát, s most itt vagyok,
Hogy felvidítsam, meglocsoljam,
E gyönyörű rózsaszálat.
Szabad e?
……………………………
Tegnapeste erre jártam,
S a nyuszival találkoztam.
Itt széplány lakik,
Tőle megtudtam.
Kora reggel felkeltem,
Kölnimet magamhoz vettem,
S idesiettem.
Kezemben kölnimet szorongatom,
Ezzel a lányokat locsolgatom.
Szabad locsolnom?
…………………………….
Álmomban, e házban jártam,
Sok piros tojást láttam,
Amit széplány festett,
Míg a nyuszival beszélgetett.
Most itt vagyok, hogy versem elmondjam,
A széplányt meglocsoljam.
Csak a piros tojást itt ne hagyjam,
Széplánytól zavaromban.
………………………………………………………..
-
-
Sok fényes csillag van az égen,
-
Reám ragyognak fényesen.
-
A boldogságról álmodom,
-
Egyszer valahol megtalálom,
-
Talán ez nem vágyálom.
-
Szeretnék felhőtlenül boldog lenni,
-
A föld napos oldalán élni.
-
Amit csak lehet elérni.
-
Nem megtörni,
-
Nem meghátrálni,
-
A végtelenségig szeretni,
-
S sok barátot szerezni.
-
........................................
-
8,
- A nap csillog végre a tó vizén,
- Kiülök a partra, bíz én.
- Hagyom süttetni arcom,
- Most feledem minden gondom.
- A nap egyre csak ragyog,
- Bolyongok a parkban gyalog.
- Madarak énekét hallgatom,
- Most boldogok, gondolom.
- Untam énem minden szürkéjét,
- De élvezem a tavasz minden percét.
- Elvesztett színek,
- Most visszatérnek,
- Ettől melegebbek a szívek.
- :..........................................
-
9,
-
Boldog vagyok,
-
Ha köztetek vagyok,
-
Hogy vagytok jó barátok.
-
Nem sorolok,
-
Hisz annyian vagytok.
-
Kiket szeretek, mind vagytok.
-
Köszönöm, hogy hozzám fordultok,
-
Ha van gondotok,
-
Hogy bennem van bizodalmatok,
-
S a jó dolgot velem megosszátok.
-
Felemelő, hogy jónak tartatok,
-
Megtisztelő, ha örömben is eszetekbe jutok.
-
Köszönöm azt a sok jót, mit adtok,
-
S hogy bajban, magamra nem hagytok.
- ...................................................
- 10,
-
Nem vagy messze, hiába vagy távol,
-
Sokat beszélünk, pedig szád, nem szól.
-
Itt vagy velem legyek is bárhol.
-
Mást ölelsz, mégis engem karolsz?
-
Máshoz szólsz, de rám gondolsz?
-
Mindig követsz, bármerre is megyek,
-
Tőled szabad, soha ne legyek.
-
Aludjak bárhol, te mellettem fekszel,
-
Lázamban is csak te jössz el.
-
Nincs más út, csak ez az egy,
-
De te, tudod merre megy.
-
....................................................
-
11,
-
Kedves
-
-
Kedvesebb tőled a szánalom,
-
Mint mástól a józan szó.
-
Jöttél, s alvó szívem zsendült,
-
Mint tavasszal erdő s mező.
-
Kicsiny szíveddel lágyan széttörted
-
Szunnyadó szívem béklyóit,
-
S lelkem is felszökött.
-
Szívem hozzád szól kedves dalán,
-
Szép vagy nékem, s oly szelíd,
-
Mint kis felhőcskén táncoló napsugár.
-
Hatalmas forrásként tör elő az érzés,
-
Melyet, már elfeledtem.
-
Megmutattad szeretetnek forrását,
-
Ezzel feltöltöm kiszáradt folyók medrét,
-
Ki szomjas, hát igyon belőle.
-
Kedves, sokkal tartozom.
-
Mit adtál, mérni nem lehet,
-
Mégis oly hatalmas, de habkönnyű.
-
Kicsi szíved érintette síró szívem,
-
Nem sír már, nyugodt s merész.
-
Kedves, a szeretet mit adtál,
-
Oly sokat ér s jelent,
-
A földön nincs is drágább kincs.
-
Így hát Kedves, köszönöm.
-
...................................................
- 12,
- .
-
Gyakran kimegyek a temetőbe,
-
Virágot viszek egy sírkőre.
-
Az van írva e kőre,
-
Fiatalon ért véget élete,
-
Őt mindenki szerette.
-
Saját szóval mondok egy imát,
-
Mennyire szerettem e kicsi lányt.
-
Elvetted tőlem istenem,
-
De én még mindig szeretem!
-
Csokrot viszek Erzsébet napján e sírra,
-
Ráborulok a hantra sírva.
-
A kicsi lányt sokszor siratom,
-
Azóta nincs nyugton álmom.
-
Eszembe jut sok szép emlék,
-
Akkor is ha ott a kerekesszék.
-
Eltöltöttünk boldog éveket,
-
A végzetet elkerülni nem lehet.
-
Sokat táncoltunk,
-
Együtt jól megvoltunk.
-
Kedvesem baleset érte,
-
Kerekesszékbe kényszeríttette.
-
Szólt hozzám kedves szaván,
-
Hagyjam el nyugodtan ám,
-
Csak néha látogassam,
-
A lányokat ne hanyagoljam.
-
De egy tapodtat sem tágítottam,
-
Mikor meghalt, nagyon megsirattam.
-
Most itt állok a temetőben,
-
Őt látom e kőben.
-
Csókot nyomok a sírkőre,
-
Elszakadni soha nem fogok tőle.
-
......................................................
-
13,
-
A vonóba pénzt dugok,
-
Ma pedig, jól berúgok.
-
Húzzátok cigányok,
-
Ameddig csak bírjátok.
-
Kirúgom a kocsma oldalát,
-
Elhúzatom a kedvesem nótáját.
-
Ne bánkódjatok emberek,
-
Mind csak ide gyertek!
-
Mulassunk ma jó nagyot,
-
Így éljük meg a holnapot.
-
Igyunk hát emberek,
-
Még nem vagyunk elég részegek.
-
Ne legyen üres a korsó,
-
Akad itt bor elég jó!
-
.......................................
-
14,
-
Édesanyám te drága asszony,
-
Az isten sokáig megtartson!
-
Köszöntelek te aranyos lélek,
-
Hálás leszek, amíg csak élek.
-
Köszöntöm az édesanyám,
-
Ki mindig féltve vigyázott reám.
-
Üdvözlöm minden nap,
-
Tőlem sok szeretetet kap.
-
Jól tudom, mindent megtenne értem,
-
Hát vigyázzunk reá istenem.
-
Köszöntsétek ti is anyátok,
-
Hisz nem kell ehhez ok.
-
Nem a sírjára kell szépvirág,
-
Ha törődünk vele, övé a világ.
-
...................................................
-
15,
-
Álmomban szép rózsát szakítottam,
-
S azt néked adtam.
-
Hallani véltem kedves hangod,
-
Mint mondod:
-
Köszönöm a virágot.
-
Majd forró csók után,
-
Mint felhő nyári zápor után,
-
Szertefoszlott az álmom,
-
S csak most látom,
-
Messze vagy nagyon.
-
.....................................
-
16,
-
Régvolt?
-
-
A lelkem sír belőlem!
-
Gyönyörű park, itt született első szerelmem,
-
A pad, mely látta hogy tudok szeretni.
-
Rózsa, mindig örömvolt, s most rügyezik utamat állni.
-
Zord fergeteg rejti el már a napot előlem.
-
Nem kér már senki belőlem?
-
Ordítson orkán, jöjjön sok veszély, nem félek,
-
Hisz oly szépek az emlékek.
-
Te drága föld, te láttad első mosolyom,
-
Téged áztatott első igaz sírásom,
-
Most is néked sírom el a bánatom.
-
Az én szívem nem bánthatja már szerelem?
-
Ezt tőled kérdezem ó istenem.
-
Van tán, ki megolvasztja e roppant jeget,
-
Mely most körbeveszi szívemet?
-
Jaj lelkem, te büszke nagy folyam,
-
Megtörtél, zavaros vized, csak siratom magam.
-
Kedves vidámságok, szelíd szerelmek!!
-
Visszaad valaki titeket?
-
Nézegetem az emlékképeket,
-
S siratom a nagy szerelmemet.
-
Szívem bíz sokat csatangolt,
-
Oly sokszor szerelmes volt,
-
Mára már lenyugodott,
-
S eléggé megkopott.
-
Az élet vékony fátyolfelhő, fagyos és vértelen?
- A test mulandó, de a lélek, a lélek végtelen!
-
...................................................
-
17,
-
Szeretem, ha nem is szól hozzám,
-
Megnyugvás, ha látom az E… szobán.
-
Asszony, ki bölcs, s megfontolt,
-
Becsületén, nem eshet folt.
-
Derék, jólelkű, s szorgos,
-
Számomra is igen fontos.
-
Van, hogy sokat szenved, szenvedett,
-
Barátnak csak beengedett.
-
Ezért hálás vagyok a sorsnak,
-
S e remek asszonynak.
-
Szavai ugyan kimértek,
-
De én, mindent értek.
-
Gyakran nyugalomra int, s bíztat,
-
Minden rosszra, s jóra rámutat.
-
A lelke ezer, s a szíve nagy,
-
Sérelmet másoknak soha nem hagy.
-
Lányait szeretetben nevelgeti,
-
Szerintem őt mindenki szereti.
-
Köszönöm, hogy vagy!
-
Lelked szép, s a szíved igen nagy,
-
Még én is beleférek.
-
Ezt soha nem feledem, amíg csak élek!
-
Még nem láttalak,
-
Csak olvastalak.
-
Remek vagy anyának,
-
S igaz barátnak!
-
...........................................
-
18,
-
Harc, harcot hí?
-
Pedig te, ő és én is,
-
Békét vágyunk.
-
Béke s viszály,
-
E kettő együtt nem jár!
-
Békét a világnak,
-
Békét s szeretőknek,
-
Békét a jövendőnek!
-
Anyák, ne sírjanak,
-
Apák, ne gyászoljanak!
-
Gyermekek nevessenek.
-
Fogjatok hát kezet,
-
S mind olyant tegyetek,
-
Hogy, a ma még aprók,
-
Mint jót emlegessenek!
-
A szeretők a padra leülhessenek,
-
S csókjaikba temetkezhessenek.
-
Nem, pedig a halált rettegve meneküljenek.
-
Építsetek közösen fellegvárakat,
-
Szép városokat.
-
Fogadjátok az érkezőt!
-
Ne nézzétek vallását, s bőre színét,
-
Csak egyet, a szívét.
-
...........................................................
-
19,
-
A lelkemben betöltetlen szomorúság tátong,
-
Bánat rágja szívem.
-
Ajkam én miért csak panaszra nyithatom?
-
A magány, mellemre szegzi dárdáját.
-
Mondhatom, fáj nagyon.
-
A soká tartó harc alatt,
-
A szép, s szelíd lelkek is vaddá válhatnak.
-
Jaj vágyak istennője!
-
Hozzám miért vagy mostoha?
-
Széttört a lelkem.
-
Darabjai, itt hevernek szerte a földön.
-
Szívem is a porban,
-
Gyenge már szegény, s védtelen,
-
De szeretni, szeret még.
-
Még egy fájdalom, kín,
-
S lecsukja vérágas szemét,
-
E ma még szerető szív.
-
A szívem fáj,
-
S a lelkem sír.
-
Mosoly miért nem ülhet már arcomon?
-
..................................................................... |
AJÁNLOM AZ OLDALT
